Iskolai élelmiszergyűjtés a rászorulóknak, Vitaminkommandó, rendezvények után megmaradt ételek eljuttatása rászorulóknak és még sorolhatnánk. A Budapest Bike Maffia tevékenysége rendkívül szerteágazó, és bár a járvány az ő működésükben is változást hozott, ez nem állíthatja meg őket. Elindították Seeds for Hope programjukat, amiben hajléktalanok művelnek meg közösségi kerteket, magaságyásokat, de a jövőben tervezik a szociális „szépségszalon" megnyitását, ami a külső rendbetételén túl, egyfajta mentorálást jelent a hajléktalan emberek számára. Havasi Zoltán, a szervezet alapítója mesélt munkájukról.

2011-ben indult hivatalosan a Budapest Bike Maffia története. Miként kapcsolódott össze a hajléktalanság megsegítése és a bringázás?

A fejemben már két-három évvel korábban megszületett az ötlet, mert volt bennem egy nagyon nagy elégedetlenség azzal kapcsolatban, amit magam körül láttam. Egyrészt nagyon szúrta a szemem, hogy emberek az utcán élnek, és miután elkezdtem velük beszélgetni, sok olyan sorsot ismertem meg, aminek nem az utcán kellene véget érnie vagy léteznie. Nagyon nem értettem egyet azzal, hogy embereknek, akik pár rossz döntés után utcára kerültek, az utcán fog véget érni az életük vagy jobban esetben egy szállón. A kérdést övező társadalmi apátiával sem tudtam mit kezdeni. Harmadrészt pedig példátlan előítéletcunami sújtja a hajléktalanokat, de általában véve is nagyon előítéletesek vagyunk. És hogy miért bringa? Egyszerűen mert bringások vagyunk. Az a szubkultúra, amiben én léteztem, egy bringás közösség volt, így adta magát a dolog. Ennek kísérője volt az is, hogy élménynek tűnt hajléktalan emberekhez eljutni egy jó városi bringázás keretében, és tényleg az is. Összeraktuk az elégedetlenségünket és a bringa adta szabadságot, illetve azt a forradalmiságot, hogy nekünk dolgunk van a társadalomban, így létrejött a Budapest Bike Maffia.

Ez a forradalmiság a projektjeiteken is tetten érhető, mert egy mindenki által ismert, látott problémával foglalkoztok, a kampányaitoknak mégis van egy egyedi, formabontó vetülete.

A mi projektjeink úgy jönnek létre, hogy van rájuk egy társadalmi igény, van valamennyi hasznossága, ugyanakkor szakmán kívülről érkeznek, amit az emberek felé is be tudunk mutatni, sőt, a legtöbbe bárki be is tud szállni.

Tíz éve foglalkozol a hajléktalanság kérdésével. Te hogy látod, miként, milyen irányba változott a hajléktalanság megítélése ez alatt az idő alatt?

A választ sok minden befolyásolja. Mivel nagyon sokat foglalkozom ezzel a témával, egy buborékban is élek ezáltal. Sok pozitív hír jön, és én azt látom, hogy pozitív irányba változik az emberek hozzáállása a témához. De amikor jön például egy olyan döntés, hogy szabálysértés az utcán élés, akkor megriadok. A politika és a politikai kommunikáció is jelentősen befolyásolja, hogy az emberek miként tekintenek erre a kérdésre. Én azt látom, hogy kontraproduktív volt ez a döntés, és rengetegen jönnek hozzánk, akik egyetértenek ebben, sok más embernél viszont máshogyan csapódik le, mert ők úgy gondolják, hogy igen, a hajléktalan menjen be a szállóra. Nehéz ez a kérdés, én azt látom, hogy az én buborékomban pozitív a változás, mert az emberek sokkal jobban aktivizálják magukat.

Akik nem foglalkoznak ezzel, jogosan teszik fel a kérdést, hogy miért az utcán élnek a hajléktalan emberek, és miért nem a hajléktalanszállón, ami ki van jelölve a számukra?

Ahogy fogalmaztál, ki van jelölve, de én azt gondolom, hogy az ember szabad, az ő döntése, hogy hol akar létezni. Ha szerethető lenne ezeken a szállókon a környezet, akkor az emberek bemennének, mert senki sem akar az utcán élni. Egyszerűen nem érzik biztonságban magukat sok helyen, nem érzik hasznosnak magukat, idegen számukra a környezet. Rengetegszer hallottuk, hogy az utca tisztább, mint a szálló. Nem akarnak bemenni, mert meglopják őket, illetve mert nem megfelelőek a körülmények sok helyen.

Van az +1 Szendvics nevű projektetek, aminek keretében iskolákban gyűjtötök élelmiszert a hajléktalanok számára. Az iskolások mennyire nyitottak erre, mennyire érzékeny ez a korosztály a hajléktalanság témájára?

Elképesztő, hogyan segítenek a diákok a hajléktalanoknak

Most áll ez a program, mivel a járvány miatt nincs suli, de egy átlagos évben a diákok 50-70 ezer adag ételt dobtak össze, ami nagyon nagy szám. A visszajelzések alapján ez egy sikeres kezdeményezés, szeretik a diákok és szeretik a szülők is. Ha szülők ennek kapcsán beszélgetnek a diákokkal erről otthon, akkor értelemszerűen érzékenyebbé válnak, értesülnek erről a problémáról. Olyan is van, hogy a szülők maguk készítik el a szendvicset, a diákoknak csak be kell dobniuk az iskolákban kihelyezett gyűjtődobozba. Példaként egy civil szektorban 15 éve tevékenykedő, szervezetfejlesztéssel foglalkozó nagy gondolkodót tudok felhozni, ő elmesélte nekem, hogy saját lányát nem sikerült rávennie arra, hogy érzékenyebb legyen, tegyen valamit. A +1 Szendvics volt az, aminél aktivizálta magát a lánya, és azt az egy-két szendvicset ő is bevitte. Sikerült azt a kapcsolatot elkapnunk, hogy nézd, ez az egy szendvics mekkora segítség tud lenni. Pont azért jó ez a program, mert minimálisat kell hozzátenni, és látjuk, hogy van eredménye. A következő lépés, hogy többet tegyünk még nagyobb eredménnyel.

A járvány miatt ez a projektetek pihen, de elindították a Szigorítás Vacsorái nevű kezdeményezést, aminek keretében nemrég a BMSZKI Táblás utcai átmeneti szálló lakói számára rendeztetek ebédet Torkos Csütörtök néven, ahol pincérek szolgálták fel az étterem által készített ebédet. Milyen élmény volt ez az ott élő hajléktalan emberek számára?

Mindig felemelő egy ilyen esemény, a szállón élőknek és nekünk is. Ennél az eseménynél pincérek mentek ki felszolgálni, és ők is mondták, hogy mennyire élvezték, hogy végre a saját munkájukat végezhetik. A hajléktalan embereknek, akik valószínűleg soha többé nem tudnak eljutni étterembe, sőt olyan is volt, aki soha életében nem volt még étteremben, ez egy igazi ünnep. Voltak párok, akik ott élnek bent, és eddig eszük ágában sem volt kiöltözni, de most felvették a legszebb ruhájukat. Egy program volt, egy olyan dolog, amire úgy gondolom mindannyiunknak szüksége van. Ennek a napnak a méltóság volt a lényege, hogy méltó környezetet varázsoljunk nekik. Pont ezért építjük erre a szállóra a Seeds for Hope program mellett a Szociális Szabadidő parkot, ahol a hajléktalan emberek jól tudják érezni magukat, lehetőségük van sportolni, szocializálódhatnak, kenyeret süthetnek, főzhetnek. Hosszú távon pedig az a tervünk, hogy akár már ettől a nyártól csapatépítő programok keretében odaviszünk cégeket, baráti társaságokat, hogy ők állják ezt a hajléktalan emberekkel közös programot, az ételekhez szükséges alapanyagot és így tovább.

Említetted a Seeds for Hope programot. Ez mit takar pontosan?

A Seeds for Hope keretében közösségi kerteket telepítettünk szállók kertjébe, illetve Táblás utcában nyolc darab magaságyás van kihelyezve. Itt termelés folyik idén tavasztól, és lesz külön fűszernövénykert, amit ott a hajléktalan emberek gondoznak. Több étterem részéről érdeklődés is van, hogy megvásárolná ezeket a fűszereket. Nagyon fontos, hogy ezzel olyan eszközt adunk az emberek kezébe, amitől újra lehetnek céljaik. A hajléktalan emberek esetében nincs meg a fejsimogatás, az odafigyelés, de ha célokat adunk, akkor jövőt is adhatunk nekik.

Említetted, hogy a pandémia miatt leállt a +1 Szendvics projekt. Milyen hatással volt a járvány a ti munkátokra, illetve hogyan éltétek meg a körülmények megváltozását?

Bennem semmiféle bizonytalanság nem volt, és egy-két nap után tudtuk, hogy merre akarunk haladni. Nagyon furcsa volt, hogy alig voltak emberek az utcán, furcsa hangulata volt, de én egy pillanatig nem ijedtem meg, hanem azt éreztem, hogy még nagyobb szükség van ránk, és vitt minket előre a tettvágy. A +1 Szendvics mellett leállt az Ételmentés projektünk, ahol rendezvények után megmaradt ételeket vittük el a megfelelő helyre. Emellett ugyanúgy kint vagyunk az utcán, a Vitaminkommandó viszi a vitaminokat, élelmiszercsomagokat készítünk össze, maszkot, takarót, információt viszünk nekik. A Szigorítás Vacsorái tavaly novemberben indult el, és már több ezer adag meleg ételt juttattunk el hajléktalanszállóra és családok átmeneti otthonába. A mai napig a Jedermann napi 50 adag ételt főz, amit mi az étterminél alacsonyabb áron, de megveszünk tőlük, majd az önkénteseink kiszállítják őket. Ez nekik is segítség, hiszen ebből a pénzből bért tudnak adni az alkalmazottaknak. Emellett újdonság volt a vitamin boom márciusban, ahol kimondottan nagy hangsúlyt fektettünk az immunerősítésre, és így 90 ezer adag vitamint sikerült eljuttatni hajléktalan- és idős embereknek. Decemberben volt a Save 2020 program, aminek keretében több mint  35 ezer adag ételt tudtunk biztosítani. Nagyon izgalmas volt, hogy számos híres ember vett ebben részt Azurák Csabától Mucsi Zoltánon át Hajós Andrásig, és mindannyian azonnal igent mondtak a megkeresésünkre. Ez egy óriási fegyvertény a tenni akarás oldalán. Persze a mi munkánkat is gyökeresen átszabta a járvány. Bennünk van, hogy olyan jó lenne minél több emberrel együtt lélegezni, együtt dolgozni, de erre most nincs lehetőség. Egy-egy programunkra jönne 30-50 ember, de nem tudjuk őket foglalkoztatni, maximum tíz ember dolgozhat egy nagyon nagy területen egyszerre, most az újabb szigorítások hatására már csak három ember. Ami pozitívum, hogy látszik, hogy az emberek aktivizálnák magukat.

Ha a lehetőségek ideálisak lennének, szerinted mi lenne a következő lépés a hajléktalanság megoldásához vezető úton?

Egyrészt első lépésként a szociális bérlakás programot kellene rendbe tenni, az mindennek az alapja, de ez szakmai kérdés, így nem is szeretnék belemenni. Emellett azokat a helyeket, ahol hajléktalan emberek élnek, rendbe kellene tenni küllem és biztonság szempontjából, hogy élhető környezet legyen ez a számukra. Aztán jöhet a mentorprogram, pszichológusok és így tovább. Óriási reformra lenne szükség, ami sok éves munkát igényel, és rengeteg pénzbe kerül. Nem véletlenül nincs szó egyik kormánynál sem a szociális ügyek rendbetételéről, mert nagyon nehezen térül meg és rengeteg pénzt emészt fel. Ebből a szempontból az a modell, amit mi csinálunk, hosszú távon jó lehet. Minél több szereplőt bevonni, magát a szociális ügyeket jobb szó híján 'menővé' tenni, hogy mindenki átérezze ezeket. A társadalomnak azt a leszakadt rétegét, amire oly keveset gondolunk, fel kell zárkóztatni, hogy mentálisan maga a társadalom jöjjön rendbe, mert ez egy fontos része annak, hogy a mindennapokban hogyan érezzük magunkat.

Az alulról szervezett civil megmozdulások között egy igencsak nagy állandó stábbal dolgoztok együtt, és rengeteg önkéntes vesz részt a munkátokban. Mi a BBM sikerének titka?

Amikor elindultunk, tudtuk, hogy ha eltartott kisujjal kávézgatva megfejtjük a világot, azzal sokat nem érünk, viszont, ha elmegyünk és megcsináljuk azt, amit mi helyesnek vélünk, és helyesen kommunikáljuk, akkor abból lehet valami. Az indulásnál is ez volt a fő gondolat, hogy csináljuk, csináljuk, megmutatjuk, hogy mit csinálunk, és ha tetszik, gyere és csatlakozz, csináld velünk. Mellette kreatívan nyúltunk hozzá ehhez a kérdéshez. A másik, hogy minden pátosz nélkül dolgozik a BBM. Nincs olyan, hogy sírjunk együtt és csináljuk, nem sírunk, dolgozunk és jól érezzük magunkat közben. A név is erre utal, mi nem a Boldog Kerékpárosok Egyesülete vagyunk, hanem a Bike Maffia, és ez a szellemiség meg tudja hozni a sikert. Ráadásul az elmúlt években annyi pozitív, aktív ember segítette a munkánkat, hogy röhej lenne, ha nem lenne ez sikeres.

A jövő most mindenki számára bizonytalan, de ti mit terveztek erre az évre?

Ez az év a sokkal inkább a reintegrációban való segítségnyújtásról fog szólni, mint a korábban. Kritikaként olykor megkapjuk, hogy jegelünk egy problémát, mivel mi az utcán segítünk a hajléktalan embereknek, ezért ott is maradnak. Ez nem így van, de ebben az évben a Szociális Szabadidőpark és a Seeds for Hope mellett egy „szociális szépségszalont" is elindítunk, ahol rendbe tesszük a hajléktalan embereket, ha elmennének mondjuk állásinterjúra. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a külsejüket rendezzük, hanem információkkal, tanácsokkal, gondolatokkal segítjük őket, vagyis mentorálását fogunk végeztetni megfelelő emberekkel. A lényeg, hogy a reintegrációs folyamatban segítünk, hogy szocializálódni tudjanak, hogy több sportolási lehetőségük legyen, hogy mentálisan jobban felkészültek legyenek. A következő évek is erről fognak szólni, hogy milyen kreatív megoldásokat és progresszív gondolatokat tudunk behozni a szociális segítségnyújtásba, ami új oldalról közelíti meg a problémát, szerethető és sok embert tud bevonzani.

Ha valaki úgy érzi, hogy ő is szeretne tenni ebben az ügyben, miként lehet támogatni a ti munkátokat?

Az 1% nagyon fontos, májusban lesz egy nagyobb kampányunk is erre, ami nem arról szól, hogy a Bike Maffiának adják ezt, hanem egyáltalán ajánlják fel az emberek 1%-ot. Legyél te is családtag kampányunk célja a maffia család bővítése támogatókkal. Két alkalom után tavaly elmaradt, de idén már nagyon szeretnénk megrendezni a Charity Festet, ahol civil szervezetek tudnak bemutatkozni. Itt igazi fesztiválhangulat uralkodik, koncertekkel, van egy nagy közös főzés, és az ételek megvásárlásából jó ügyeket támogatunk. Meglátjuk, hogy augusztusban sikerül-e ezt megvalósítani.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!

Címlapkép: Budapest Bike Maffia Facebook oldal

Olvass izgalmas beszélgetéseket, interjúkat az oldalról:

• “A tudatod csak akkor lesz tiszta, ha tiszta az ételed” – Dr. Árvai Anitával, azaz Veganeetával beszélgettünk
• „A fő célom, hogy legyen kapcsolat az emberek és tárgyak között” – Tábi Eszter keramikus stúdiójában jártunk
• „Azt éreztem, nem fogom tudni tovább élni az életem úgy, ahogy addig" – a Vegán Hegylakóval, Karalyos Gáborral beszélgettünk