Mintha pékségben ébredtem volna a minap. Lányom már este bekeverte a nyár hozadékát, a hosszas dagasztás mellőzésével készülő kenyér tésztáját.
A receptet Katától, a köveskáli étterem kísérletező kedvű főnökasszonyától kapta, aki mindig újít valamit az étlapon, maga kísérletezik az ízekkel, előbb kipróbálja az új ételt, majd, ha jónak ítéli, felveszi a kínálatba. Ez a kenyérrecept is jónak ítéltetett, és ezt immár helybenhagyóan mi is megerősíthetjük.
Tényleg csak pár perc előkészületet igényel, és gyerekjáték a tészta összeállítása, ami kézzel vagy konyhai keverő masinával is elvégezhető. Majd pihen egy éjszakát a matéria, és kora reggel mehet a sütőbe. Így aztán ébredés után már a frissen sült kenyeret falatozza unokám, és mivel már iskolás, kerül belőle a tízórais csomagba is.
Amúgy több napig friss, élvezhető maradna, de az erős fogyás miatt másnaponként kerül újabb sülésű cipó az asztalra. Én is elkészítettem a másik unokámnak, az ő kedvence a tökmagos változat lett. Kísérletezhetünk a belevalókkal bátran, bármilyen liszttel és különféle magvakkal vegyítve finom.
Most egy ideig nem sütök, és az írásnak is búcsút mondok, mert útra kelek a tengerentúlra. Barátnőmet látogatom meg, akinek most lett kész az új háza, és ilyenkor kenyeret és sót illik vinni ajándékba. Egy vekni kenyérrel azért mégsem indulok el, de legalább a receptjét viszem a tarsolyomban. Mivel a kenyér és a só az élet és a folytonosság szimbóluma is, remélem, ha visszatérek, újra találkozunk!
Mari nagyi
