A sonkafőzés ráérős tevékenység, amelynek egyes lépései már magukban is órákat vesznek igénybe, bár igaz, ami igaz, legalább nem kell ott állni mellette és kavargatni, szűrögetni, vagy bármi bonyolultat csinálni a hússal. De mit tegyünk, ha nincs arra időnk, hogy a hagyományosan füstölt és épp ezért igen átható íz- és illatjegyekkel rendelkező, kemény sonkát órákig főzzük, úgy, ahogy itt leírtuk például? Akkor sem kell kétségbeesni és a gyorspácolt, adalékokkal teletolt húskészítményekre fanyalodni, pár trükkel rengeteg időt megspórolva, az utolsó pillanatban is elkészülhet a friss és finom húsvéti főtt sonka.
Sonkát, vagy?
Már eleve az is kérdés, hogy a sertés melyik részét választjuk a főzésre, hiszen a valódi paraszt combsonkának tényleg több órás áztatásra és mérete miatt hosszabb főzési időre van szüksége. De akkor sem dől össze a világ, ha mi – az idő szűkében – eltérünk a hagyományoktól és füstölt tarját vagy csülköt szerzünk be. Utóbbiak ugyanúgy hozzák a füstös, ízes, húsvéti sonkaélményt, csak egyrészt általában méretükben kisebbek és zsírosabbak is, kevesebb idő kell az előáztatásukra, elég csak egy-két órát hideg vízbe tenni őket.
Kötözött?
Ugyanígy a kötözött sonka műfaja is, amely valójában tényleg nem egy valódi füstölt sonka, hanem egy vagy több nagyobb húsdarabból álló, hájréteggel burkolt húskészítmény, amit hálósan összekötöznek és utána füstölnek meg. Mivel kisebb a mérete, kevesebb ideig is kell főzni, és bár valóban nem a legautentikusabb parasztsonkát kínáljuk ilyenkor a húsvéti asztalon, ha jó minőségű húsból készült, ízeiben egyáltalán nem okoz csalódást.
Hogy gyorsítsuk fel a főzést?
Vannak, akiknek meggyőződése, hogy a sonka főzési idejét nem lehet felgyorsítani, egyszerűen muszáj viszonylag alacsony hőmérsékleten addig főzni, míg teljesen át nem puhul az egész hús.
Ezzel nem vitatkozunk, de amikor csak pár óránk van arra, hogy valami húsvétit és ünnepit varázsoljunk az asztalra, megbocsátható, ha elővesszük a kuktát, és abban – a főzési időt legalább felére lerövidítve – főzzük meg a sonkát.
A hűtés a kulcs
Valójában nem is az előáztatás és a főzés a legkardinálisabb része a sonkafőzésnek, hanem az, ami utána történik a hússal. Bármennyire is szorít minket az idő, soha, de soha ne vegyük ki forrón a sonkát a léből, és hűtsük ki egy tányéron, mert ehetetlenül rágósra szárad, tényleg élvezhetetlenül száraz lesz.
A sonkának – tarjának, csülöknek, kötözött sonkának, válasszuk bármelyiket is – mindig saját levében / levével együtt kell kihűlnie, így marad szaftos és puha.
Ha már kihűlt, kivehetjük, és külön tálban, tányéron tárolhatjuk, hűthetjük, nem fog kiszáradni. A sonka levét pedig őrizzük becses kincsként, hiszen a legfinomabb bableves, krumplileves, ragu készülhet belőle, de alaplevekbe is érdemes félretenni belőle, akár le is fagyasztani.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több csodás húsvéti recept vár: