Mindig is nagy kedvencem volt a grízes tészta: sosem értettem, hogy egy ennyire egyszerű étel hogyan képes ekkora élvezetet okozni. Bár lehet, hogy csak azt élveztem gyerekként, hogy édes tésztát ehetek, rengeteg baracklekvárral és porcukorral. Aztán ahogy egy kicsit felnőttem, jobban megnéztem, hogy tulajdonképpen mi is a grízes tészta, és megpróbáltam egy kicsit elegánsabbá tenni. Az alábbi recept lett a kísérletből.
Nem újragondolt
Nem akartam persze, hogy egy flancolós, újragondolt recept legyen a dologból, hiszen nyilvánvaló volt számomra, hogy a grízes tészta lényegét az egyszerűsége és a költséghatékonysága adja.
Ezért a hozzávalókhoz csak minimálisan nyúltam, a tészta esszenciája ugyanaz maradt, csupán az egész egy kicsit kifinomultabb lett.
Házi tésztával minden jobb
A házi tésztával már régen szerelembe estem, és rájöttem, hogy nemcsak az olasz ételeket, hanem minden tésztás fogást ezerszer jobbá lehet tenni vele. Ráadásul (egy-két próbálkozás után) abszolút nem egy bonyolult folyamat, és nagyjából hasonló árban van, mint a száraztészta.
A grízes tésztához alapból ugye szélesmetéltet használnánk, én azonban mindig is úgy éreztem, hogy az a metélt nem volt eléggé széles. De épp ez a házi tészta szépsége: olyan alakot adunk a tésztánknak, amilyet csak akarunk. Én ezért választottam a papardelle-t, ami hétköznapi nevén egy „nagyon széles metélt”.
Ízes-grízes
A grízes tésztának igazából nincs túl sok íze, erről általában a ráhalmozott baracklekvár gondoskodik. Persze egy kis plusz aroma soha nem ártott még semminek. Ezért a grízt vajon pirítottam meg, tejjel öntöttem fel, és citromhéjjal, vaníliával és egy leheletnyi fahéjjal ízesítettem. Minimális munka, ezerszer több íz.
Lekvár helyett
Baracklekvár nélkül nem lehet grízes tésztáról beszélni, én most mégis meg fogom próbálni a lehetetlent. És nem, nem fog csupaszon maradni a tészta, mert sült sárgabarack kerül majd a tetejére.
Ez olyan krémesre sül, hogy szinte felveszi egy jó, házi lekvár állagát, íze pedig kellemesen fanyar, enyhén karamellizált lesz. Izgalmas kiegészítő egy izgalmas, mégis jól ismert tésztaételen.
Készítsünk grízes tészta 2.0-t!
Hozzávalók:
300 g finomliszt, 3 db tojás, 150 g búzadara, 75 ml tej, 1 citromból nyert citromhéj, 1 teáskanál vaníliás cukor, 1 késhegynyi fahéj, 50 g vaj, 10 db sárgabarack, 4 teáskanál méz
Először elkészítjük a házi tésztát. A lisztet egy deszkára öntjük, a közepébe mélyedést csinálunk, és beleütjük a tojásokat. Egy villával elkezdjük felverni a tojásokat, majd szépen lassan elkeverjük a liszttel, amíg egységes masszát nem kapunk.
A tésztát lisztezett felületen nagyjából 10 percig gyúrjuk, amíg ruganyos és sima gombócot nem kapunk. Utána letakarva félretesszük pihenni 30 percre.
Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, majd megpirítjuk rajta a grízt, amíg halványbarna nem lesz. A citromhéjat, a vaníliás cukrot és a fahéjat elkeverjük a tejben, majd a pirított grízre öntjük. Pár percig kevergetjük a grízt, amíg a tej el nem párolog, és a búzadara puha nem lesz.
A pihentetett tésztát lisztezett felületen olyan vékonyra nyújtjuk, hogy lássuk rajta keresztül a kezünket. Utána alaposan belisztezzük, és felhajtjuk. Késsel nagyjából 2 cm széles csíkokat vágunk belőle.
A friss tésztát sós, lobogó vízben készre főzzük 2 perc alatt. Utána leszűrjük, és egy kicsit beolajozzuk. Elkeverjük a grízzel, és a sült barackkal tálaljuk.
A barackot megmossuk, félbe vágjuk, és kimagozzuk. Egy sütőtálba tesszük, és rácsorgatjuk a mézet. 200 fokos sütőben 20 perc alatt puhára sütjük. A sült gyümölcsöt a grízes tészta tetejére halmozzuk, így tálaljuk.
A Grízes tészta 2.0 teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több izgalmas, nyári íz és recept:
