Jó lenne minden nap meleg étellel a pocakjukban útra bocsátani gyermekeinket, de az a fránya korai kelés! A karácsonyi szünetben viszont használjunk ki minden lehetséges alkalmat a közös étkezésekre!
Időmilliomos, mindent bele rántotta
Na, igen! Ha több ideje volna az embernek, mi mindent el nem készíthetne csemetéi számára. Hétvégenként megengedhetjük magunknak, hogy tovább időzzünk a jó meleg ágyikóban. Ilyenkor a korán kelő aprónép farkaséhségét némi müzlibevitellel enyhítheti, amikor pedig a drága anyuka kisimult, mosolygós arccal felkel, jókedvűen lát neki a früstök megalkotásának. Nem is feltétlenül kér segítséget a terítéshez, akkurátusan vagdalja fel a zöldségeket, szeli a kenyeret, díszíti az asztalt. Én még néha azt is vállalom, hogy külön-külön megkérdezek mindenkit, hogyan kéri a rántottáját, és több menetben vagy esetleg több serpenyőben egyszerre kutyulom a „tyúkcsodát”.
Szerencsére a legtöbben a sonkás verzióra esküsznek. A legkisebb megannyi ketchuppal bolondítja, más pirítósra teszi, a nagyobbak sajtot reszelnek a tetejére.
Az igazi mégis a mindent bele rántotta. Ez annyiban különbözik a parasztreggelitől, hogy nem tartalmaz burgonyát, és annyiban a tojásos lecsótól, hogy újhagyma- és sonkaszeletekkel tarkított. A sajtszórásról nem is beszélve. Vajas pirítóssal, friss uborkával, paradicsommal, paprikával, egy pohár tejjel vagy facsart narancslével teljes értékű fogás az egész család számára.
Tojásszemek a tányérból
Ha kipihentebbek vagyunk, türelmünkhöz párosul a kreativitás. Nemcsak a zöldségektől illatozó, díszelgő asztal, tojásételünk is lehet szép.
Nyár végén egy színész ismerősömmel beszélgettem. Ha ideje engedi, mindig ő készíti a családi reggelit. A gyerekeknek a konyhában tálal, kedves feleségének az ágyba viszi a paprikába ütött tükörtojást. Ez a saját védjegye, soha nem engedné ki kezéből a teflonos edény markolatát. Igazából nincs veszélyben a posztja, hiszen mindenki nagyon boldog, elégedett, és ugye büszke is az apukára!
Tojáskrém az asztalon
Ennek a tojáskrémnek tényleg sztorija van! Megint színészekkel kapcsolatos, hiszen egy olyan bárban született a receptje, ahol a nyolcvanas-kilencvenes években, nap mint nap tragikák, komikák és hős szerelmes előadóművészek töltötték szabadidejüket. A korai szakaszban a két tulajdonos hölgy, majd pultos kollégáik alig győzték kenni a szendvicseket. Én is itt szerettem bele, azóta is „gyártom” rendületlenül.
Hogyan jön ez gyermekélelmezéshez? Úgy, hogyha – szünet ide vagy oda – mégsem szeretnénk olajban bundás kenyeret vagy baconon tojást sütni, akkor előző este elkészítjük a kencét. Ennek a krémnek jót tesz egy éjszaka a hűtőben. Reggel utánasózzuk, az asztal közepére tesszük, és agyba-főbe kenhetjük vele a pirítósokat és kifliket.
Jövő héten tényleg jönnek a mostanra ígért vadételek, addig is gyakoroljunk és készüljünk a szüneti reggelikre.
Gréti
