Fülétől a lábáig
Az első epizódban a legfurcsább, itthon is elérhető kínai kajákat kóstoltunk, mindent, amit csak tudtunk. A felhozatalból sajnos kimaradt a malacfej, mert éppen kifogytak belőle (nem is értem!?), úgyhogy helyette maradt a sertésbél, kacsafej, malacfül és csirkeláb, sertésvese, valamint egy marhaszív-marhanyelv-marhapacal kombó:
Fu-Qi-Fei-Pian - marhaszív-marhanyelv-marhapacal
Pikáns, csípős szószban érkezett, klasszikus kínai ízekkel. Ettől kicsit sem féltünk és nem is csalódtunk. A marhanyelv állaga tökéletes volt, a pacal is hozta a tőle elvárhatót, a szívnek meg fogalmam sincs milyennek kellene lennie, de nekünk bejött. Aki csípi a belsőségeket, az nyugodtan rendelje ki, ha szembekerülne vele az étlapon, ebben semmi furi nem volt.
Nagypapa kedvence - sertésfül és csirkeláb
Ejj! Van az a helyzet, amikor bármennyire is küzdenél a fóbiáid ellene, képtelen vagy átverni az agyad, nem hagyja magát hülyének nézni és reflexszerű tiltakozásba kezd. Ez történt velem is, amikor három év után újra rápróbáltam a sertésfülre. A csirkecombnál is öklendezni kezdek, ha a számba kerül a porcos rész, mégis mit várhatnék egy sertésfültől, ami gyakorlatilag csak porcból áll? Százszor durvább öklendezést. Sajnos most sem lettünk barátok, nem bírtam megbirkózni vele, egy falat sem ment le. Szerintem csirkelábat sem ettem soha, nem vagyok az a csontról lerágcsálós fajta, de mivel itt most nem is volt csont, hanem lefejtve az össze hasznos terület, így átestem a tűzkeresztségen. Ezt legalább meg tudtam enni, bár itt köpködni kell azért az apró csontos darabkákat, de nekem semmi különös nem volt benne. Túl sok íze nincs, nem értem miért választanám ezt egy jó adag hús helyett.
Ínyenc kacsafej
Azt hiszem én akkor nem vagyok ínyenc. Ebben az ételben semmi gusztustalan nincs, szimplán csak értelmezhetetlen számomra. Ezen mégis mit lehet megenni? Leszopogatni a csőrét, vagy mi? A hasznos területe aránya gyakorlatilag nulla, így szimplán csak a mázat tudtam róla lenyalogatni, ami legalább finom volt. Ja, meg az agyvelejét kienni belőle, de az is csak egy mikrofalat. Tényleg nem értem, mire jó ez?!
Zöldborsos sertésvese
Vesével már összehozott a sors korábban is, akkor bejött, mert állagra olyan mint a máj, csak sokkal puhább. Ízre is hasonló, talán egy fokkal karakteresebb. Szecsuáni módra készült, eszméletlen mennyiségű borssal. Nem is okozott csalódást, finom volt, ízlett, a szaga viszont elég szúrós, amit még a jól megküldött ázsiai fűszerezés sem tudok kiűzni. Egy a lényeg, ne szagolgassátok, hanem egyétek, ízleni fog!
Gan-guo sertésbél
Olyan mint a kolbász, csak nincs megtöltve, nem? Hát azért nem egészen. Maga az étel totálisan egy kínai brassói érzetét keltette, csak hús helyett béllel. Sertésbelet még nem ettem soha töltetlenül, így meglepődtem, amikor ráharaptam és egy szárított húsra emlékeztető állaggal találkoztam. Egyébként teljesen rendben volt ez is, mondom: brassói! Azt meg szeretem!
És ezt láttad már az ízHUSZÁR magazinon?
Itt az első Gasztrobigyó-teszt: Tojástörő konyhai analfabétáknak - VIDEÓVAL
