Gasztro 2020.11.30.

Francia desszertek, amelyek az egész világra hatással voltak

Nosalty

A gasztrokultúra bölcsője Franciaországban van, ezzel valószínűleg nem sokan vitáznának, legalábbis Európában.

Lássuk, melyek azok a francia desszertek, amelyek olyan hatást értek el a hazai cukrászatban is, amitől szebbek a mindennapjaink.

Macaron

Jelen pillanatban talán a legtrendibb francia desszert nálunk is. Érdekes, hogy bár egy nagyon nagy múltú desszertről van szó, mai formáját csak a harmincas években érte el. Addig ugyanis nem tapasztották össze a két korongot, és nem is töltöttek bele semmit. Most viszont egy macaron már szigorúan két mandulás meringue lemezkéből áll, amelyek közé vagy vajas krém, vagy ganache, vagy lekvár kerül. Ez maga a „párizsi macaron”, vagy „Gerbet”, ahogy korábban nevezték. Magát a macaron korongot már a reneszánsz korban is készítették, napjainkban pedig nem más a földi helytartója, mint Pierre Hermé.Szerencsére már itthon is el vagyunk kényeztetve jobbnál jobb macaronokkal, sőt, egyre többen állnak neki otthon is az egyszerűnek korántsem nevezhető procedúrának.

BonBon

Mint minden igazán klassz dolognak, a bonbonnak is megvan a maga legendája, és többféle mendemonda is terjed a keletkezéstörténetéről. Az biztos, hogy a 17. században élt egy francia marsall, akit Plessis-Praslinnak hívtak, aki kapcsolatba került Clément Jaluzot cukrászmesterrel. Ez a cukrász feltalált egy finomságot, ami nem más volt, mint egy vastag cukormázzal bevont mandula, és ezt erről a bizonyos marsallról nevezte el pralinénak. Ez volt a bonbon őse. Maga a szó azt jelenti, „jó jó”, aminek állítólag az a története, hogy amikor a finomságot bemutatták XIV. Lajos udvarában, akkor a hölgyek elragadtatásukban azt mondogatták: „bon bon”. A bonbon nagyon sokféle lehet, és hihetetlen kreativitási lehetőséget ad készítőjének. Ezek a falatnyi finomságok általában a töltött csokoládékat takarják, de persze a trüffelek és a pralinék is ide sorolhatók. A bonbon műfaja ma már jóval túlmutat a boltokban kapható dobozos fajtákon, és a legkiválóbb desszertek készülnek kézműves változatban is.

Monodesszertek

A monodesszert tulajdonképpen nem más, mint egy minitorta. Egy adag desszert, amelyben a tortaváltozat összes erénye ott van. A monodesszertek divatja is természetesen Franciaországból érkezett, ahol a nagy klasszikusokat elkezdték néhány fokkal bonyolultabban és komplexebben elkészíteni, mint hogy felvágtak volna egy tortát, és a szeleteket adták volna oda. Nem mintha ez nem lenne kiváló megoldás, a monodesszert azonban egy kicsit más élmény. Egy igazán trendi monodesszertben ott van minden textúra, amelyet a fogyasztó csak megálmodhat, és gyönyörű a megjelenése is. Mindez persze nagy technikai tudást igényel, de az eredményt látva megéri.

Millefeuille

Ezer lap. Így hangzik szó szerinti fordításban ez a francia szó, amelyet olaszul millefoglie néven ismerünk, de nem kell ilyen messzire mennünk, hiszen itthon a kedvenc krémesünknek is ez a tésztaalapja. Ez a találmány egyébként a legenda szerint már a bizánci időkben is létezett, akkor mézzel csorgatva fogyasztották, sőt a receptje a 13. században egy arab szakácskönyvben is megjelent. Ez egy nagyon jól variálható alaptészta, nem csoda, hogy a legtöbb nemzet cukrászatát megihlette. Legyen szó egy klasszikus francia krémesről, vagy egy felturbózott olasz verzióról, a millefeuille ezer lapja sok-sok örömet képes okozni.

Fraisier

A fraisier nem más, mint az epertorta, ahogyan a franciák elképzelik. Igazi romantikus desszert, amely szerencsére nem csak az eperszezon kellős közepén élvezhető. Három fontos alkotóeleme van. Az egyik a könnyű vajas genovai piskóta, a másik a vaníliás mousseline krém, végül pedig az eper. Számtalan formája létezik, de ihlet szintjén ott van szinte minden epertortában.

Róluk se feledkezzünk meg

A franciák egyik kedvenc klasszikusa, a Tarte tatin tulajdonképpen egy véletlen baleset eredménye. A Tatin nővérek túl sokáig hagyták benn a sütőben az almatortát, de nem estek pánikba: úgy döntöttek, megtartják a karamellizálódott almát, és ráhúznak még egy tésztaréteget. Szintén nagy klasszikus a La religieuse, ami nem más, mint a képviselőfánk francia megfelelője. És ott van a Paris-Brest is, szintén égetett tészta alappal, és vajas pralinékrémmel töltve. És nem maradhat ki a felsorolásból a financier sem, amelyet az aranyrudak ihlették, megálmodója ugyanis a tőzsde közelében dolgozott.

Ezeket olvastad már?