Életmód 2020.11.30.

„Ez egy komoly lelki betegség, minden étkezésnél bűntudatod van” - őszintén vall anorexiájáról Szandra

Fenes Gábriel

Új cikksorozattal jelentkezünk a Nosaltyn, amelyben az anorexiáról tudhattok meg többet, és megismerkedhettek Szandrával, aki ebben a betegségben szenved.

Olvasói leveleket gyakran szoktunk kapni, de az ritkán fordul elő, hogy valaki segítséget kér tőlünk. Szandra a következő kéréssel fordult hozzánk: szeretne életmódot váltani, de nem úgy, ahogy azt először sokan gondolnák.

Szandra nagy érdeklődéssel olvasta az oldalunkon megjelenő életmódváltó cikkeket, amikben két vállalkozó szellemű házipatikás újságírónak segítettek szakértők a fogyásban. Szandra úgy gondolta, a másik oldalt is meg lehetne mutatni, hogy ne mindig csak a fogyásról essen szó, hanem a kóros soványságról és az anorexiáról is, melyben többek közt ő is szenved.

Szandra hosszú és nehéz kihívás előtt áll

Szandra meg akar gyógyulni, és történetével szeretne segíteni sorstársainak. Tudja, hogy ez sokkal nehezebb folyamat lesz, mint a fogyás, de mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy élete megváltozzon. Megpróbáltatásairól és sikereiről nektek is beszámol majd az „Életem anorexiával” cikksorozatban.

Szandrával néhány hete interjút készítettem egy újpesti szabóságban, aminek nem mellesleg ő a tulajdonosa, és ahol 10-12 órát dolgozik naponta. Ismerjétek meg a történetét...

Mikor kezdődött nálad a betegség?

Körülbelül 7-8 évvel ezelőtt. Az elején nem tudatosan kezdtem el fogyni. Ahogy befejeztem a középiskolát, stresszes életmódom lett, megváltozott az életem, pörgősebb lett minden, nem volt annyi időm enni, és szépen mentek le a kilók. Igazából nem is fogyni akartam tovább, hanem megtartani a súlyomat, de aztán átestem a ló túloldalára.

Teljesen átreformáltam az étkezéseimet. Kivontam a fehér lisztet és a finomított cukrot az ételeimből. Mindent megeszek, ami teljes kiőrlésű liszttel vagy édesítőszerrel készül. Kalóriaszegényebb étrendet követtem, ami hasonló a mediterrán étrendhez.

Hogy írnád le a napi étkezéseidet?

Ötször-hatszor eszem naponta. Mellette szoktam nassolni, de nálam ez mindig valamilyen zöldség vagy gyümölcs. Minden élelmiszerből megvan az a mennyiség, amit én megengedek magamnak.

Kiadósnak tűnik, de mégsem az

Szeretsz főzni?

Igen, ez a hobbim. Ebben élem ki magam, minden este elkészítem a másnapi ebédet. Magamra és az apukámra szoktam főzni, de mivel ő nem mindig eszi meg, amit én is szeretek, ezért neki van, hogy külön főzök.

Ezek alapján azt gondolná az ember, hogy rendszeresen eszel, nincs problémád, mégis anorexiás vagy. Miért?

Folyamatosan csökkentettem az ételmennyiséget. Azt szokták mondani, minél kisebb súlya van az embernek, annál kevesebb kalóriára van szüksége. Én minél soványabb voltam, annál kevesebbet ettem. Két és fél évig például nem ettem négy után, nem vacsoráztam. Most nagyjából 1500 kalóriát viszek be egy nap, de mivel estig itt vagyok a varrodában, ezt le is dolgozom.

Szandra napi 10-12 órát is dolgozik a szabóságában

Már több éve betegnek tartod magad, de mikor jött a felismerés, hogy baj van?

Mindig figyeltem a testtömegindexem (BMI). Ez alapján 19-25 között vagy egészséges. Amikor 17 lett, akkor mondta az orvosom és én is, hogy baj van. Azóta ez folyamatosan csökkent.

Kitől próbáltál meg segítséget kérni?

Jártam orvosnál, aki elmondta, hogy többet kell ennem, de ez nem ilyen egyszerű, mert ez egy komoly lelki betegség, minden étkezésnél bűntudatod van.

Tényleg minden étkezésnél ott van ez a bűntudat?

Ha ledolgozom, akkor nem. Ha van egy nem túl aktív napom, akkor alapvetően keveset is eszem, mert nem érzem azt, hogy én megérdemlem az ételt.

Tudj meg többet az anorexiáról!

Anorexia nervosa - mit kell tudni erről a speciális betegségről?

Mennyire befolyásolja a mindennapjaidat a betegség, például a szabadidős programok szervezését?

Abszolút ehhez igazodok. Én már olyan állapotban vagyok, hogy ha nem eszek, akkor beszélni sem tudok. Depresszióval is jár ez a betegség, így sokszor nem vagyok társaságképes. De már próbálok fejlődni, még ha rosszul is érzem magam mondjuk a strandon.

Gyakran megbámulnak téged az utcán?

Szoktak, de már nem érdekel. Túlsúlyosan is megnéztek. Ezen már nem rágódom.

Korábban voltak önértékelési gondjaid?

Egész gyerekkoromban túlsúlyos voltam, borzasztó sokat csúfoltak emiatt az iskolában. Az emberek is megbámultak az utcán. Sosem éreztem magam jól a bőrömben.

Gyakran megbámulják, de nem törődik vele

Volt olyan időszak az életedben, amikor elégedett voltál magaddal, mondjuk az előtt, amikor még nem voltál beteg?

Nem volt ilyen időszak. Végiggondoltam már nem egyszer, nem kétszer, de tényleg nem volt. Ezért haragszom is magamra, mert sokkal rosszabb helyzetben is vannak emberek, sokkal nagyobb problémákkal. Most az a célom, hogy elégedett legyek magammal, még ha lesznek is apróbb hibák. Mert senki sem tökéletes.

Egészségügyi problémáid is vannak a betegség miatt?

Sajnos vannak. A menstruációm elmaradása, mert az ugye ezzel jár általában. Izomleépülés, fizikai gyengeség.

Előfordul az is, hogy fájdalmaid vannak?

Igen, nem is kevés, alvásnál is, ülésnél is. Párna nélkül nem is tudok leülni. Nem bírok olyan ruhát felvenni, ami szűk, vagy szorít, mert egyszerűen nyomja a csontjaimat.

A betegség miatt szinte folyamatosan fájdalmai vannak

Mi volt az, ami eddig akadályozott abban, hogy meggyógyulj?

Ez a betegség ad egy bizonyos kontrollt az ember életében. Mindig jönnek a problémák, ami az embert váratlanul éri, de ez egy biztos pont az életemben, amit kézben tartok.Legutóbb az egyik munkámra egy borzasztó rossz visszajelzést kaptam, nagyon tapintatlan volt egy hölgy. Akkor kevesebbet ettem, elkezdtem kontrollálni az étkezéseimet. Hasonló ez, mint a függőség.

Tehát, ha negatív dolog történik az életedben, az kihat az étkezéseidre is?

Igen, nálam ez a pótcselekvés, ahogy a túlsúlyosaknál az, hogy egy-egy negatív dolog hatására elkezdenek zabálni.

A környezeted, családod hogy reagált a betegségre?

A családban van olyan, aki segítőkészebb, de igazából tehetetlen. A nagyon közeli családtagok inkább már mérgesek azért, hogy nem tudok meggyógyulni. Aki ezt nem éli át lelkileg, az fel sem tudja fogni, hogy ez a betegség milyen érzelmi viharokat tud kiváltani belőlem. A szüleim támogatók, de nem érzik át az egésznek a miértjét.

Nagyon pici voltam, másfél éves, amikor elváltak a szüleim. Én az édesapámmal nevelkedtem, anyukámmal nagyon ritkán szoktunk beszélni. Az anyai nagymamámmal tartottam a kapcsolatot, de ő sajnos másfél évvel ezelőtt meghalt. Hárman voltunk egy szűk család.

A nagymamád halála milyen hatással volt rád? Ő tudott a problémádról?

Nagyon sokáig ápoltam. Fel voltam készülve rá, de mégsem. Nagyon megérintett, főleg mostanában hiányzik nagyon.

Sajnos, ha így jobban belegondolok, benne volt abban, hogy anorexiás lettem. Amikor túlsúlyos voltam, kedvességből, jó tanácsból mondta mindig, hogy le kéne fogynom. Borzasztó sok bántást kaptam tőle a súlyom miatt, tudom, hogy nem szándékosan, de ezzel is beletaszított ebbe a betegségbe. Azt tudom tanácsolni, hogy ha van a családban túlsúlyos ember, akkor kicsit finomabban próbáljanak neki segíteni.

Azért kerestél meg minket, mert életmódot szeretnél váltani és meggyógyulni. Mi a fő célod?

A hízás, hogy el tudjam fogadni magát a tudatot. Muszáj ahhoz híznom, hogy családot tudjak alapítani, és gyereket szülni. Szeretnék párkapcsolatot is.

Szeretne a gyógyulás útjára lépni

Mik lesznek a legnagyobb nehézségek - a hízás mellett - az életmódváltás során?

A bűntudat legyőzése az borzasztó nehéz lesz. Étkezés szempontjából a több étel megevése az nem lesz gond, mert általában éhes is maradok, hanem az emésztés. Muszáj emésztést segítő teákat innom. Ettől félek!

Kitől kapsz majd segítséget?

Szereztem új barátnőket, édesapám is mellettem áll. De szakmai segítséget is kapni fogok, orvosoktól, dietetikustól, pszichológustól. Mert orvosi segítség mindenképp kell!

Hogy képzeled a jövődet mondjuk egy év múlva?

Jó pár kilóval súlyosabban, és legalább egy pár egészségügyi problémát megoldva. Most 38 kiló vagyok, de voltam már 36,5 is. Ilyen kevés még nem voltam soha. Most van, hogy a lépcsőn is nehezemre esik felmenni.

Mit gondolsz, hogyan tudsz segíteni másokon a történeteddel?

Nagyon remélem, hogy ha én elindulok a gyógyulás útján, akkor más is megpróbál. Nekem már az egy pozitív dolog lesz, hogyha valakiben egy gondolatot elindítok afelé, hogy igenis meg kell gyógyulni!