Erdős és fiai. Úgy hangzik, akár egy ügyvédi vagy könyvelő iroda neve, de valami sokkal izgalmasabb zajlik az üvegfalak mögött, pontosan tudják ezt az újbudaiak.
A cukrászda valahogy mindig is kerülte a trendiséget, marketingre még sohasem költöttek, majdnem tíz évig weboldaluk sem volt. Mégis a kerület kedvencei, akiknek megbecsültségét a vendégek körében a látványosan megerősödött konkurencia sem csorbította. Az Erdős és fiai sikerének nyomában Kelenföldre látogattunk, ami a vonatpályaudvar, a panelházak és az Etele Pláza szomszédságában működik tovább az eddigi forgalmával, amin az építkezés és a bevásárlóközpont forgalma sem csökkentett.
Erdős Norbert végzettsége szerint elektronikai műszerész, majd anno Olaszországba ment ki vendéglátózni. Fagyiért ekkoriban legfeljebb ő állhatott sorban, ugyanis kezdetben mosogatóként dolgozott, majd felszolgált. Ez a része, illetve a vendéglátás közege már nagyon is tetszett Norbertnek, és kint megismerkedve az igazi olasz fagylalttal, a gelatóval, olasz fagylaltalapanyagokat kezdett forgalmazni, illetve fagylaltgépeket, főzőgépet, érlelőt, fagyasztót. Csak jóval később döntöttek úgy feleségével, hogy saját helyet nyitnak.
Egy 30 fokos májusi napon ültünk le beszélgetni a cukrászdába, ahol bár nincsen reggeli, már reggel is érkeznek a vendégek az elviteles tortáért, sütiért, sőt fagyiért is.
Van még fagylaltnagyhatalom az őshazán, Olaszországon kívül?
Erdős Norbert: Nincsen. Ez egy abszolút olasz történet.
Hogyan jön össze az elektronikai műszerész agy és a cukrászat?
Erdős Norbert: Valójában nagyon is sok benne a közös, főleg akkor jött jól ez a tudás, amikor fagylaltgépeket forgalmaztam. Olaszországból hazajőve, amikor nagy nevű, elismert cukrászokat tanítottam meg igazi jó olasz fagyit készíteni, akkor végül beiratkoztam a Vendéglátóipari Főiskolára, mert valahogy kellemetlenül éreztem magam, hogy soha nem tanultam ezt a szakmát, miközben a szakma nagyjait tanítom.
Merőben mást tanítottak a ’90-es években a fagylaltkészítésről itthon?
Erdős Norbert: Gyakorlatilag egyáltalán nem tanították, és ez egy komoly probléma az oktatásban azóta is.
Szaktanácsadóként vagy szakoktatóként nem volna jövedelmezőbb élni, mint saját üzletet vinni a vendéglátás mostani – mondjuk úgy – sajátos helyzetében?
Erdős Norbert: Ez abszolút így lehet. (Nevetve.) De mi saját üzletre vágytunk, és nem bántuk meg.
Nyaranta a tűző napon is sorok állnak a fagylaltjaitokért, miközben sorra nyílnak a környéken az igényes fagyizók.
Csépányi Nóra:
Esőben is sorban állnak az üzlet előtt rendszeresen. A fagyi nálunk mindig megy. Télen is tartanunk kell, különben hiányolják a vendégeink.
Nagyon büszkék vagytok a süteményeitekre is. A fagylalt vagy a sütik, torták vannak fókuszban?
Csépányi Nóra: Ezt nehéz megmondani, hiszen a hideg időszakokban megnő a kereslet a süteményekre. Inkább úgy mondom, hogy a fagyi nálunk az alap, a cukrászat pedig egy költséges hobbi. Nagyon sok munkával, befektetett költséggel, alapanyaggal dolgozunk, de ragaszkodunk ehhez a részéhez is, és a vendégeink is ragaszkodnak hozzá. Az abszolút kedvencnek számító Erdős-tortának van fagylalt verziója is, és magának a tortának is már több változata született, most is háromféle van belőle a pultban, köztük a rendkívül kedvelt szőkecsokoládés is.
Sokszor nem tud nálatok leülni az ember, elbírna jóval több asztalt is a cukrászda. Gondolkodtok a bővülésben, netán költözésben?
Csépányi Nóra: Ez egy állandó dilemmánk. Tényleg kicsi minden, a műhely is, de nagyon szeretjük. Nehéz megmondani, hogy miért. Szerintem ezek a méretek valahogy hozzájárulnak ahhoz, hogy egy szerethető kis családi cukrászda képét nyújtjuk, pedig Norberten kívül öt cukrászunk van.
Adná magát az Etele Plázában is egy Erdős.
Erdős Norbert: Szó volt róla, de azt hiszem, azok már nem mi volnánk.
Nem szipkázta el a közönségeteket a pláza?
Erdős Norbert: Ez egy erősen kétesélyes dolog volt. Közismert tény, hogy az egész világon a nagy bevásárlóközpontok maguk alá gyűrik a környékükön levő kis üzleteket. Mi köszönjük, jól vagyunk.
Csépányi Nóra: Nekünk egyébként van szép emlékünk egy hasonló helyen, mert a törökbálinti (akkori) Cora hipermarketben nyitottuk a legelső fagyizónkat. Egy nagyon csinos kis üzletet csináltunk, a hipermarket ellenére. A nyitásunk legelső napján, amikor még nem volt berendezve sem a Cora folyosója, máris ránk rontottak az emberek, és sorban álltak a fagyipult előtt. Már ott és akkor megéreztük azt, hogy mit jelent az, amikor az embereknek ekkora örömet okozunk azzal, amit csinálunk. A Corából aztán Auchan lett, és megváltozott a légkör, de a legelső pillanattól imádták a fagylaltjainkat, pedig egy hipermarketbe bevásárolni, és nem fagyizni jár az ember.
Anno még kuriózum lehetett az igazi gelato, de azóta már igenis van sok minőségi opció a városban és országszerte is. Amikor láttátok nyílni a hozzátok hasonlóan igazi fagyizókat, nem volt bennetek félsz, hogy nem lesz olyan érdekes az Erdős-fagyi?
Erdős Norbert: Őszintén? Soha nem tartottunk ettől. Amikor a törökbálinti Corában ilyen sikeres lett az üzletünk, több fagyizót is nyitottak körülöttünk. Sőt, még árban is ránk ígértek, mert olcsóbban adták. Mi mégis mindig tele voltunk, míg körülöttünk váltakoztak az üzletek. Nekünk mind a mai napig olyan vendégkörünk van, akikért hihetetlenül hálásak vagyunk.
Van olyan törzsvendégünk, aki kilószámra viszi tőlünk mindig ugyanazt az egy fagylaltot, ami a kedvence. Ha meglátja a közösségi oldalunkra kitett fotón, hogy kitettünk ilyen fagyit a pultba, telefonál, hogy tegyünk neki félre belőle.
Adja magát, hogy a kicsi üzlet mellett nyissatok egy másodikat is.
Erdős Norbert: Sokat gondolkodtunk rajta, de ezt feladtuk. Még ehhez az egyhez is szétszakadunk, hogy még jobban csináljuk, mindig újítsunk, és tartsuk a színvonalunkat. Ha lenne még egy üzletünk, akkor még több felé kellene osztani a figyelmünket, amit nem szeretnénk.
Az mindig szimpatikus, hogyha egy vállalkozó azt tudja mondani, hogy elég az elég.
Erdős Norbert: Ez egy választás. Vagy mindent feladsz érte, és 24 órában csinálod, és akkor lehet újabb és újabb üzleteket nyitni, és menni előre, mint a tank, vagy pedig úgy csinálod, hogy közben jól érezd benne magad, és maradjon az életed egyéb aspektusaira is időd és energiád.
Más ismert fővárosi fagylaltbrandek a franchise-t választották, jóval biztosabb anyagi alapként.
Erdős Norbert: Én nem vagyok nagy híve a franchise-nak. Nagyon sok olyan franchise-t látok, ahol már elvész a másodikból az a fajta személyesség és jelenlét, amiről tudjuk, hogy nagyon fontos a vendégeink számára.
A jócskán elszállt alapanyagárak okozhatják bizonyos sütik, fagyik receptúráinak megváltozását?
Erdős Norbert: Igen, de itt lényegesnek tartom elmondani, hogy nem a minőségből engedünk, ilyesmi változást nem érzékelhetnek a jövőben sem a vendégeink. Azt tudjuk csinálni, hogy ha már nagyon muszáj, akkor variálunk az alapanyagokkal. Volt például a vendégek által imádott Málnás túrókockánk, amiből egyszerűen muszáj volt kivonnunk a málnát, ami tavaly már a teljesen megfizethetetlen kategóriába esett. Alig volt termés, amit aranyárban mértek. Így lett a málnásból erdei gyümölcsös túró kocka, és több vendégünk még örült is az újításnak.
A szicíliai pisztácia a védjegyetek. Olcsóbb az sem lesz. Elképzelhető a cukrászda pisztáciában gazdag sütik, fagyik nélkül?
Erdős Norbert: Nem, ez teljesen kizárt. (Nevetve.)
A vendégeink is jól tudják, hogyan bánunk a pisztáciával. Ez marad.
Akár a kiváló vaj, a teljes zsírtartalmú, természetes eljárással készülő Maszlik-tej vagy a csokoládék... Ebből nem engedünk.
Igazi régivágású elnevezés az Erdős és fiai. Hol vannak a fiúk?
Csépányi Nóra: Az egyikük húszéves, a másik tizenhét, és teljesen mást tanulnak. Mindkettőjük kötődik a gasztronómiához, sokat voltak bent a cukrászdában is, és sok mindent ki is tanultak már, a kisebbik például nagyon precízen tud fagyit készíteni, a nagy pedig az új fagylaltok és sütemények kialakításakor vesz részt aktívan a munkában. De még fiatalok. Rájuk bízzuk, hogy melyik hivatást választják. Azt hiszem, azt megértették mind a ketten, hogy ez egy elég speciális tudás itt nálunk, amit ha ők megszereznek, akkor bárhogy is alakul az életük, lesz egy ilyen biztos, elvehetetlen tudás a kezükben. A logónkban egyébként a fagylalt jelképezi az apát, és mellette az egy-egy süti a két fiunk.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pásztor Rozina
Címlapkép és fotók: Simon Gábor
Olvass további izgalmas interjúkat is:
- „Néha ki kell próbálni a velős csontot is kenyérsalátával” – interjú Böröcz Zsófi gasztromentorral
- „Érdemes belegondolni, hogy egy 85 éves néni talán életrevalóbb, mint egy ereje teljében lévő fiatalember" – Interjú Mohos Zsófi fotóművésszel
- „Közös nyelv hiánya esetén a főzés és az étel beszél” – a lenyűgöző Romy Gillel interjúztunk
