Amivel általában foglalkozunk, az a bőr alatti zsírréteg, hiszen azt lehet megmarkolni, annak alapján látjuk magunkat kövérnek vagy karcsúnak. A csípőn, lábakon és karokon, azaz a bőr alatt tárolt zsír azonban sokkal kevésbé van kihatással az egészségre, mint a zsigeri zsír.

A zsigeri zsír a hasüregben található, és a belső szerveket veszi körbe. Ez a szövet önmagában is metabolikus aktivitással, azaz anyagcserével rendelkezik, így egyfajta endokrin szerv, ami képes arra, hogy olyan vegyületeket termeljen, melyek hatással vannak az egész emberi test működésére. A bőr alatti zsír jóval kevésbe aktív ilyen szempontból, azaz nincs különösebb hatással az anyagcserére. A zsigeri zsír funkciója alapvetően az, hogy energiatartalékot képezzen, a belső szerveket védje a sérüléstől, valamennyire hőszigeteljen, és a szervezet működéséhez szükséges vegyületeket termeljen; ehhez azonban kevés is elég belőle.

A nagy mennyiségben felhalmozódó aktív zsír azért veszélyes az egészségre, mert az elhízott emberek anyagcseréje emiatt nagyon különbözik a normál testsúlyúakétól. Az elhízást ma már krónikus alacsony szintű gyulladásos betegségnek tekintik, mert a zsigeri zsírban olyan anyagok találhatók, melyek gyulladást okoznak.

Ennek kiváltói az úgynevezett citokinek, melyeknek a zsírban található variánsait adipokineknek nevezzük. Ha ezekből túl sok található a szervezetben, az már önmagában is ízületi gyulladást okozhat, de a depresszió kialakulásával is összefüggésbe hozható.

A trigliceridek és a koleszterin úgynevezett vérzsírok, melyeknek közül előbbieknek az a feladata, hogy a nem felhasznált kalóriákat tárolják, utóbbinak, hogy sejteket építsen és hormonokat válasszon ki.

A trigliceridek, amellett, hogy energiaraktárként működnek, olyan vegyületek is, melyek hozzájárulnak az erek falát elmerevítő plakkok kialakulásához. Így károsíthatják az érrendszert, ezért nem mindegy, hogy mennyit tárolunk belőlük az aktív zsírunkban, hiszen a túl nagy mennyiség hosszútávon érszűkületet okoz. Az LDL koleszterin, vagyis a „rossz” vérzsírok közé tartozó koleszterin oxidációja folyamán a gyulladást kiváltó adipokinek közül néhány pedig szintén szerepet játszik a keringést károsító plakkok a lerakódásában. A trigliceridek és a koleszterin csökkentésére szokták felírni a sztatinokat, melyekről kiderült, hogy nem csupán azért hatásosak a keringési betegségekben, mert csökkentik a vérzsírok szintjét, hanem eredetileg nem várt gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek.

Ránézésre elsősorban a sörhasú férfiakon látszik elsőre, hogy sok a zsigeri zsír a szerveik között, hiszen a sörhas nem puha, tehát valójában a hasizmok alatt helyezkedik el, de nőknél is előfordul, és elsősorban az alma alkatú nőket érinti, azaz azokat, akik hasra híznak, míg a végtagjaik vékonyak maradnak. Tehát a zsigeri zsír mennyiségének megbecslésére nem jó mérőszám a BMI, hiszen az csak annyit mutat, hogy a testsúly nagyjából egészséges tartományban van-e. A zsigeri zsírt megközelítőleg jól reprezentáló mérőszám a derék-csípő arány. Alacsony egészségügyi kockázattal nőknél a 0,8 vagy alacsonyabb arány jár, a férfiaknál pedig a 0, 95 vagy annál alacsonyabb arány.

Lényegében az a fontos, hogy a hason, illetve azon belül, legyen minél kevesebb zsír.

Az arányt úgy kapjuk meg, ha a derék körméretét elosztjuk a csípőével. Tehát mondjuk 74/ 99 centiméter, standard női M-méret esetén, ez 0.74; azaz az egészséges tartományba esik.

Nem túl biztató, de régóta ismert tény, hogy nem lehetséges a test egy bizonyos helyéről fogyni. Sokan örülnénk neki, ha a fogyókúránk mondjuk nem érintené a mellünket, de ez nem lehetséges. A zsigeri, csakúgy, mint a bőr alatti zsír mennyiségének csökkentése csak úgy valósítható meg, ha összességében csökkentjük a testünk zsírtartalékait.