Ha beüt a feketecserkó-szezon, akkor előkapom ezt a receptet, mert az egy dolog, hogy végtelenül egyszerű összedobni, de tényleg, az meg a másik, hogy annyira finom, hogy nem is bírok leállni vele addig, amíg el nem fogy.
Nem túl édes, a tésztája pedig krémes és lágy.
Az idei (első) eset úgy történt, hogy pikniket terveztünk egyik délutánra és mivel mindenki kencéket, salátákat, húsokkal készült, így én inkább az édességfrontos erősítettem be. Igen ám, de mire oda jutottunk, hogy akkor indulni kéne, beborult és szemerkélni kezdett az eső. Nem annyira váratlan fordulat ez, mivel március vége óta terveztük ezt a bizonyos pikniket és mindig ez volt. A kitűzött dátumon tuti rossz idő, hideg vagy eső volt. A pite viszont már megsült és hogy ne vesszen kárba, elkezdtük falatozni és tényleg nem kellett neki sok idő, szépen el is fogyott. A baj csak az volt, hogy másnap végül tényleg megtartottuk azt a pikniket, viszont nekem már nem volt elég gyümölcsöm hogy újat süssek, szóval maradt a cukrászdás pogácsa.