Fogyókúra 2020.11.30.

Elképesztő akaraterővel 35 kg-ot fogyott Flóra, a Nosalty gasztrovideósa. Olvassátok történetét!

Bodon Judit dietetikus

Ebből a történetből is kiderül: nagy súlytöbblettől megszabadulni sem lehetetlen. Ne várjátok meg a holnapot, ha fogynotok kell, vágjatok bele az életmódváltásba még ma!

Egy nagyon különleges lány történetét ismerhetitek meg itt a Nosalty Fogyókúra rovatának hasábjain, ugyanis kolléganőnk, Flóra meséli el 35 kilós fogyásának történetét. Mesél a fentekről és a lentekről, valamint arról, hogy miként változtatta meg egész életét az új életmódja.

Elég látványos a különbség, nem?

Mi késztetett arra, hogy elindulj a testsúlycsökkentés útján? Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Erre a jelentős túlsúlyra teljesen ráment mindenem: az egészségem, a párkapcsolatom, a munkám – a lelkivilágomról nem is beszélve. Az utolsó csepp talán az volt, amikor már nem találtam magamnak méretben nadrágot és ruhát – a 44-46-os cuccok sem jöttek rám. Ez volt az első nagy kijózanító pofon – főleg, hogy imádok öltözködni, divatos ruhákat viselni. A korábbi klassz ruháimat felváltották a bő pólók, pulcsik, zsákruhák - azaz a takargatás. Régebben is gyakran estem abba a hibába, hogy struccpolitikát alkalmaztam: nem álltam rá a mérlegre. Belenéztem a tükörbe, és úgy éreztem, hogy minden rendben, jól vagyok, ahogy vagyok. De amint eljutottam odáig, hogy mérlegre álljak, akkor már a tükörbe nézve is láttam, hogy jó pár kiló felszaladt rám. Lehet, hogy valamiféle testképzavarom van, mivel sokáig nem zavart a túlsúlyom.

Hogy jellemeznéd azt az életmódot, amelyek a hízáshoz vezettek?

Mi volt a legjellemzőbb? A mértéktelen és rendszertelen össze-vissza kajálás. Persze lehetőleg gyors energiát adó szénhidrátokat ettem: krumplit tésztával, kenyérrel. Olyan életvitelt folytattam – napi 12-13 óra hajtós, stresszes munka, plusz utazás, háztartásvezetés – , ami mellett – legalábbis akkor még úgy gondoltam – lehetetlen volt odafigyelni az étkezésre. Este ettem én is a legtöbbet, lefekvés előtt, amikor már nyugi volt és nem pörögtem. És ez hosszú hónapokig így ment.

Ráadásul szakács-cukrászként dolgozom jó pár éve, és mindig is imádtam enni. Sosem voltam nádszál vékony, de legtöbbször azért odafigyeltem a mozgásra. Nálam a jojoeffektus mindig fennállt – mostanáig – , de foggal-körömmel harcoltam ellene. Többször volt, hogy felszedtem-leadtam 5-10 kilókat, de így utólag visszagondolva sosem vettem ezeket a folyamatokat túlságosan komolyan. Viszont a legutóbbi +35 kg gyökeresen megváltoztatta az életemet.

Ha valamire rá kéne fognom az elhízást, akkor az időhiányt és a saját nemtörődömségemet emelném ki. Mostanra ezek már elfogadhatatlan kifogások lennének számomra. "Arra van időd, amire időt szánsz" – utálom ezt a mondást, de úgy érzem, hogy az esetek jelentős többségében általában igaz.

Milyen diétákat próbáltál már ki korábban?

Nem igazán vagyok a diéták híve, bár a "fogyózás" már fiatal korom óta az életem része. Ennek megfelelően elég sokat olvastam a témáról, utánajártam, így szinte mindig tudtam magamnak valamiféle étrendet és mozgásformát kitalálni. Ezúttal azonban az az állapot, ahova eljutottam, sokkal komolyabb szaktudást igényelt, így az edzéseimet összeállító edző írta nekem az étrendet is.

Hogy épültek fel az edzéseid?

A rengeteg kardiómellé erősítő gyakorlatokat is végeztem, és szaunáztam az edzések után. Az edzőm megtanította, hogyan használjam a kondigépeket, melyik mire jó és miért érdemes használni. Mára szinte teljesen egyedül edzek, de ha ott van a közelben, mindig kikérem a tanácsait, szeretem, ha korrigál.

A rendszeres edzés volt az egyik legfontosabb pillér

Milyen segítséget használtál a fogyásodhoz?

Szakmáry Luca barátnőmet, edzőmet és mentoromat szeretném kiemelni mindenekfelett, akinek – és az általa vezetett konditeremnek – köszönhetek kb. minden segítséget. Ő ennek az egész történetnek a "főmellékszereplője", kiváló edző és coach, aki remekül bánik az emberekkel. Az első pillanattól kezdve a szárnyai alá vett, rendkívül türelmes, higgadt és segítőkész – amely tulajdonságokra az én esetemben igencsak szükség van. Szerintem nagyon ért ahhoz, amit csinál, és hosszan tudnék még áradozni róla, mert ez a legkevesebb, amit megérdemel. Amellett, hogy összeállította ez edzéstervemet, és segített az étrendben is, rengeteget tanultam Lucától magamról, edzésről, hozzáállásról. Órákat beszélgettünk, sok időt szánt rám, és mindig azt éreztem, hogy 100%-osan figyel rám. Sosem hagyott cserben, Luca az a típus, akit hajnali 4-kor felhívsz Bázakerettyéről, hogy baj van, ő ott van 10 perc múlva. Egyszer azt mondta, én leszek a legjobb referenciája. Soha nem lehetek neki elég hálás, mert ha ő nincs, akkor ennyire biztosan nem megyek bele az életmód-változtatásba.

Hogy sikerült ezúttal elérned a testsúlycsökkenést? Min változtattál, és mi volt szerinted a legfontosabb előrelépés?

Azt hiszem, hogy ez volt az egyik legkomolyabb és legeredményesebb változás eddig életemben, személyiségfejlődés szempontjából is. Teljesen megváltozott a hozzáállásom, a gondolkodásom, az életvitelem. Mondhatni 180°-os fordulatot vett mostanra. Megtanultam kontrollálni magam, sikerült egyensúlyt teremtenem az életmódomban. Nincs lehetetlen, mindent elérhetünk, amit akarunk, csak saját magunkon múlik, senki máson. Senki más nem tud megtenni értünk annyi mindent, mint mi saját magunkért. Tudom, ez is nagyon közhelyesen hangzik, de így van, csak fel kell ismerni.

Luca összeállított nekem egy elég szigorú étrendet, amit havonta egyszer, 5 napig csináltam, de a többi napokon is odafigyeltem arra, amit eszem. A kalóriákat, tápanyagokat nem számolgattam, de ha úgy éreztem, hogy egyszer-egyszer túlzásba vittem az étkezést, akkor jobban megtoltam az edzéseket. Mivel a szakmám a főzés, sosem okozott gondot, hogy a diétás ételeket izgalmasan, változatosan készítsem el.

A ruhatárfrissítés elkerülhetetlen volt

Milyen nehézségekkel kellett szembenézned?

Rengeteg félével. Nagyon hullámzó volt a folyamat, de ez teljesen normális, nem vagyunk robotok. Sosem akartam feladni, csak imádok agonizálni, és néha azért jólesik sajnáltatni magunkat – valljuk be. Volt, hogy lesérültem, január végén volt egy részeleges bokaszalag-szakadásom, két hét múlva már lent voltam az konditeremben. Kialakult bennem egyfajta bűntudatérzés:

„Jaj tegnap kimaradt az edzés, most mi lesz?”. Mi lesz, mi lesz? Hát, semmi. Majd lemész edzeni másnap, vagy odafigyelsz a kajára, ennyi.

Honnan tudtad, hogy ezúttal jó úton haladsz?

Tavaly ősszel munkahelyet váltottam, és véget ért a párkapcsolatom is, hazaköltöztem a szüleimhez. Sok időm lett magamra, szinte minden adott volt, hogy nekilendüljek a fogyásnak, így is tettem. Kizárólag a fogyásra akartam koncentrálni, és ahogy telt az idő, meglett a rutinom. Így nézett ki a napi programom: délelőtt munka, délután edzés. És ez így ment hónapokig, minden hétköznap. Hétvégén kicsit lazítottam, belefért a jutalom, vasárnaponként csalónap. Kezdtem megszeretni az edzést, a diétát is meg lehetett szokni. A konditeremben pedig nagyon családias a hangulat, jó a társaság, viszonylag gyorsan telik az idő, gördülékenyebben mennek a dolgok, ha van kihez szólni, és jól is érzed magad. Nekem második otthonommá vált, órákat töltök lent, imádom. Nagyon ritka ez manapság, meg kell becsülni.

Haspólóban és szépséges ruhában egy baráti esküvőn

Mikor jelentkeztek az első eredmények?

Viszonylag hamar lementek a kilók az elején, de igazán látványos eredmény talán 4-5 hónap után kezdett mutatkozni, majd folyamatos volt a változás. Huzamosabb idő után az étrendet is variálni kell, mivel a szervezet megszokja, így néha „át kell verni” a testünket, hogy reagáljon.

Hogy kerülöd el a visszaesést?

Edzek és figyelek az étkezésekre. Életvitelszerűen. Megtanultam, amit kell, az új szokások már teljesen beépültek a mindennapjaimba. Nem kell persze ezt sem brutál szigorúan venni, de nem szabad elengedni, és letérni a jó útról, folyamatosan foglalkozni kell vele. Heti minimum háromszor edzőterem azért illik. Már ismerem a határaimat. Igyekszem nem feszegetni azokat, és balanszban maradni. Tudom, mit szabad, és mint nem. Hogyan eddzek, és mit egyek mellé. Van azért még mit tanulni, de elkanászodni többé nem fogok.

Flóra szakácsként és cukrászként nem csak sütni-főzni szeret, hanem enni is

Megváltozott az életed, amióta lefogytál?

Igen, megváltozott: a hangulatom és a fizikumom teljesen, a testem is átalakult. Vannak ruháim, amiket pár éve hordtam, amikor még vékonyabb voltam, most ezek is teljesen máshogy állnak. A teljes ruhatáramat lecseréltem, 44-es méretről 38-as méretre fogytam. Nagy hangsúlyt fektettünk arra Lucával, hogy ne csak fogyjak, hanem formásodjak, feszesedjek is. Nem állítom, hogy amióta lefogytam, minden sokkal gördülékenyebben megy, mert nyilván nem ezen múlik minden, de a jó a közérzet és kiegyensúlyozottság hatással van életünk minden területére. A munkánkra, az emberekhez való hozzáállásunkra, a magánéletünkre és az apró, mindennapi dolgokra. Elengedtem sok olyan felesleges tényezőt is az életemből, amikre nincs szükségem, türelmesebb lettem, kitartóbb és következetesebb. Ebből tudok energiát nyerni a mindennapokban. Mostanra tényleg azt gondolom, minden hozzáállás és kitartás kérdése. Az embernek muszáj magába szállnia és döntést hoznia. Erre szerintem sokan nem képesek, vagy nem akarnak képesek lenni, mert valóban nagyon nehéz. Mennyivel egyszerűbb kinyitni egy zacskó csipszet és megenni a tv előtt tespedve munka után, mint lemenni a kondiba és edzeni egy bitangosat? Ez is csak fejben dől el.

Korábban én is ezt az utat választottam, de ma már el sem tudom képzelni, hogy ne menjek edzeni legalább háromszor egy héten. Egészen felemelő érzés látni, honnan indultam, és hova jutottam durván egy év alatt, és még számomra is nagyon inspiráló ez a folyamat. Minden egyes könnycsepp, vér és verejték megérte az árát. Az biztos, hogy ha valaki eljut odáig, hogy változtasson, akkor hosszú, kemény és rögös út vár rá sok buktatóval, de meg lehet, és meg is kell csinálni. Amikor elkezdtem, teljesen padlón voltam, elkeseredve, motiválatlanul álltam Luca előtt, és folyton elpityeredtem mindenen. Hónapoknak kellett eltelnie, hogy ez átalakuljon bennem, és 100%-ban eltökéljem magam. Addig viszont tényleg ki kell bírni. Nagyon nehéz megfogalmazni magát a folyamatot, de az apró sikerélmények segítettek, a támogatás, pár jó szó. Mellettem ott volt Luca, egyedül még ennél is keservesebb lett volna.

Mennyi ideje sikerül tartanod a súlyodat?

Nem vagyok fixen elégedett önmagammal (talán átestem a ló túloldalára), de kb. január óta tartom a súlyom.

Mit tanácsolsz a sorstársaidnak?

Ne koplaljatok! Étkezzetek napi ötször (legalább), de a főétkezéseket semmiképp ne hanyagoljátok el, fehérjében és élelmi rostokban gazdag ételeket fogyasszatok. Nekem az vált be, hogy a szigorú diétaidőszakban betartottam mindent: 15 dkg natúr csirkemell, se több, se kevesebb. Igyekezzetek elrugaszkodni a só-bors kombinációjától és fűszerezzetek bátran, hogy egy kis izgalmat is vigyetek az étrendetekbe, ne legyen egysíkú. Szörnyű hónapokig ugyanazt enni – én már csak tudom.
Mozogjatok rendszeresen! Kell az endorfin a szervezetnek, mint a nevetés, a szex, az evés!
Törekedjetek a pozitív hozzáállásra, mondogassátok magatoknak, hogy sikerülni fog. Bénán hangzik, de tényleg sokat számít. Én, ha valamit eltervezek, hogy márpedig megcsinálom, eltántoríthatatlanul hajtom azt. Át kell szellemülni, elkapni azt az érzést, amitől az edzés és az étrend egy idő után nem lesz kín és teher. Tényleg nem lehet leírni 3 mondatban, ezt csak az tudja, aki átélte már ezt. Az ember szinte mindent képes megszokni, a jó és rossz dolgokat is egyaránt: ahogy a semmittevést, úgy a mindennapi edzést is.
Legyetek türelmesek magatokkal és a környezetetekkel szemben is! Ha volt időtök meghízni, lefogyni is legyen, nem lehet siettetni, túlhajtani magatokat. Hagyjatok időt mindenre, és meglesz az eredménye. Nekem ez volt a legnehezebb, sosem voltam egy türelmes típus, minden azonnal kell, de gyorsan realizálódott bennem, hogy ez nem lesz sétagalopp.
Legyetek büszkék magatokra! Mert minden megtett km a futópadon és elfogyasztott zabkása előrébb visz a sikerhez vezető úton.
Szeressétekmagatokat! Ez persze sok idő, én is folyamatosan tanulom még, nagyon nehéz, de hálásnak kell lennünk önmagunkért, hiszen végül is ezért csináljuk, nem másért.

Zárszóként pedig álljon itt egy kicsit profán stílusú, de szerintem nagyon találó mondás:

„A KIFOGÁS olyan, mint a s*gglyuk, mindenkinek van, viszont senkit nem érdekel.”

Senki nem tartott pisztolyt a fejemhez, és mondta azt, hogy egyek mértéktelenül, és hanyagoljam el magam. Saját döntésem volt akkor, hogy ezt csinálom, mert akkor így láttam jónak, ez volt a kényelmes. Amikor ráébredtem, hogy radikális változtatásra van szükségem, akkor sem tartott senki pisztolyt a fejemhez. Az is saját döntés volt, és valószínűleg sokak szemében igencsak szélsőséges. De szerintem máshogy nem lehet, nekem ez működött. Ha majd ráébredünk arra, hogy a kifogásaink értelmetlenek, akkor megtettük az első lépést a sikeres változtatáshoz.