Debrecenben életemben ha ötször voltam - akkor is rokonlátogatóban -, mégis kedves ismerősként tekintek a városra. Kamaszkoromban meg voltam őrülve Szabó Magda regényeiért, ő pedig jó pár művében megrajzolta a város háború előtti arcát. Egy két napos túra keretében most Debrecen modern oldalával is sikerült megismerkedni.
Amúgy komolyan, ez most nem egy újságírói túlzás, és nem is azért mondom, mert szépen megkértek rá, de ha van két szabad napotok, akkor menjetek Debrecenbe enni.
Akkor is érdemes ide utazni, ha a street food rajongói vagytok, és akkor is, ha a hagyományos ízeket keresitek. A túra során megmutatták nekünk, hol lehet a legjobb kaját kapni, ha éjszaka éhezünk meg, hogy mit kell enni reggel a piacon, merre menjen az, aki vegánként él. Grátiszba azt az infót is megkaptam, hogy Hajnal Stefi operatőr-művésznő hol mulatott régi hajnalokon, mikor még maga is Debrecenben töltötte a mindennapjait.
Vért, velőt reggelire!
Ahogy idegenvezetőnktől megtudtuk, Debrecenben minden nagy - nagyállomás, Nagyerdő, Nagypiac. A valójában nem túl méretes piactér mesés kincseket kínál. A földszinten lévő halas standokon rengetegféle halat árulnak - a Hortobágyi Halgazdaság közelsége miatt a kínálat nem merül ki a megszokott pontyban, esetleg harcsában. A pultokon nagy választékban kaphatóak a jó minőségű hazai édesvízi halkülönlegességek.
Az emeleten van egy gombaárus is, aki életvitelszerűen gombászik. Vásárlói szempontból ez nem csak azért izgalmas, mert szezonon kívül is kaphatóak nála házilag szárított gombák, és éppen a szezonjukat élő gombakülönlegességek, hanem azért is, mert az úr mindent tud a gombákról. A történeteit vétek kihagyni, úgyhogy ha oda mentek, számoljatok rá egy negyed órát - minden percét megéri.
Szintén a piac különlegességei közé tartozik a bejárat mellett található Rózsa Falatozó - a műanyag székes kis egység első ránézésre pont olyan, mint akármelyik piaci kifőzde. Azonban itt a gyros és a rántott hús mellett hagymás vért és velős tojást is kérhetünk, így az év bármelyik napján egy téli disznóvágás világába csöppenhetünk.
Most komolyan - ez a hamburger elképesztő jó!
Bár ritkán élek vele, alapvetően nagyon szeretem a hamburgert - szerintem úgy van kitalálva, hogy ne lehessen ne szeretni - mégis unom kicsit az évek óta tomboló hamburgerlázat. A #kezmuveshamburger-t. Emiatt aztán szkeptikusan tekintek a hamburgerező helyekre, különösen akkor, ha mindenféle hamburgerek kaphatóak, a sajttal töltött-től kezdve a csillámpónison át a kecskesajtos-libamájasig. Így elsőre nem fűztem túl sok reményt a Buri-Buri-hoz, a Halköz ikonikus street-food helyéhez. Mekkorát csalódtam! A bucijuk puha, foszlós, nem tömény, nem tolakodó, és annak ellenére, hogy este fél 9 körül kértük ki az adagjainkat, friss volt. A hús tökéletes volt, félig átsült, jól fűszerezett, a belepakolt szósz pedig pont olyan mennyeien szaftossá és mindent összekenőssé tette az egész élményt, hogy újra eszembe jutott, miért is szeretem azért mégis a hamburgert.
Ja, és hozzá kell tennem, hogy az elsőre fölösleges faksznizásnak tűnő, Jucy-Lucy névre keresztelt, sajttal töltött húspogácsás darabbal örök szerelembe estem. Ha még több tunkolós élményre vágytok, akkor a chilis burit, a csípős szósszal és olvasztott sajttal kevert sült krumplijukat se hagyjátok ki!
Ha még tudnék enni, mindig ezt enném!
Az idáig El Gaucho-ként ismert, mostantól Hello BBQ & COFFEE-ra átkeresztelt steakekre szakosodott konyha a híres Aranybika aljában elég mostoha szerepet kapott a túránkon. Az első este ez volt az utolsó étterem a sorban - ekkorra már a kajakómán is túl volt már mindenki. Kétszer. De még ebben az állapotban is nagyon nehéz volt abbahagyni a smokerben készített pulled beef és pulled pork falatozását. Azoknak, akik nem félnek a koleszterintől, az előbbiek mellett a grillezett császárhúst is kötelező megkóstolni. Elképesztően omlós, és olyan füstös, mintha egy louisiana-i kifőzdében járnánk, amit egy csupaszív nagymama csinál a környékbelieknek.
Milyen is a debreceni töltött káposzta?
A Tiszántúl legnagyobb városának természetesen mélyen gyökerező gasztronómiai hagyományai vannak - ami még a karácsonyi vásárban sem süllyed le a lacipecsenye szintjére - szerencsére. Az amúgy Debrecen-szerte ismert Barabás étterem a Piac utcán rendezett adventi vásáron is megtalálható, olyan különlegességekkel, mint például a debreceni töltött káposzta.
A helyi változatban füstölt hús is kerül a darált töltelékbe, savanyú káposztából készül az aprója, a tetejére pedig beirdalt, kisütött debreceni páros kolbászt tesznek. Barabáséknál egyébként szintén meg lehet kóstolni a hagymás vért és a velőt is, desszertnek pedig frissen sült, forró csörögét mártogathatunk lekvárba.
Ezért a helyért külön megéri Debrecenbe jönni!
Mint a magyar lakosság nagy részének, nekem is az a véleményem az édesvízi halakról, hogy általában iszapízűek és unalmasak. Emiatt aztán ritkán eszem halat, és csak néhány alkalom volt, amikor sikerült lenyűgözni. A debreceni Keszegsütőnek nagyon is összejött ez. A pesti bevezető út mellett található apró kis étterem "dizájnja" is külön szót érdemel - azon kevés helyek közé tartozik, amelyek nem egy mű népies, poszt kádári életérzést raktak össze a kockás terítőkből, régi vaskályhából és falvédőkből, hanem egy kedves kuckót, ami tényleg olyan, mintha a nagymamánál lennénk.
A kétnapos túra számomra legnagyobb kulináris élménye az ő füstölt harcsájuk és pontytepertőjük volt. Hozzá kötelezően ajánlott a házi kulimász, amit a hely szíve és lelke, Barta Bernadett rakott össze majonézből, uborkából és lila hagymából. A miskolci gyökerekkel rendelkező Keszegsütő már több helyen is jelen van az országban - az eredeti helyszín mellett például Egerben és Sopronban is.
Vegán Kis Padlizsán
Úttörőnek lenni sosem könnyű - Juhász Mária és Paál Béla mégis bevállalták, hogy megnyissák Debrecen első vegán éttermét. Az éppen első születésnapjára készülő Kis Padlizsán ráadásul nem is a felkapott belvárosban van, hanem a városba bevezető pesti úton - ennek ellenére még jóval az ebédi idő után is tele volt. A kedves, fiatalos, otthonos helyen a tulajdonosok főznek, csak növényi alapanyagokat használva. A sok hús után nagyon jó esett a melegítő édesburgonya-krémleves, és a sütőtökös tagliatelle, a kedvencem mégis a vega majonézes brokkolisaláta volt, dióval.
Az édesség kínálat is 3-4 tételből áll, nagyrészt nyers tortákkal kényeztetik a betérőket. A minőséget már az is garantálja, hogy Black Sheep kávékat tartanak - erről a debreceni kávébrandről pedig még külön mesélünk majd nektek.
Szerencsére bőven nem igaz már, hogy újhullámos ételért Pestre kell menni - a felsorolt helyek közül mindegyiket jó szívvel ajánljuk azoknak, akik nyitottak az újításra, a minőségre, és a kedves vendéglátásra.
És ezt olvastad már az ízHuszár magazinon?
Egy jó étlap kétarcú - interjú Pataky Péterrel, a debreceni IKON séfjével
