A házi sütögetésnek a legfőbb előnye az, hogy tartósítószer- és ízfokozómentes desszertet tudunk gyártani magunknak a már jól ismert, egyszerű alapanyagokból (tehéntúró, citrom, cukor, vanília, csokoládé). Mi viszont most még ennél is tovább mentünk: megálmodtunk egy pitetortát, ami a Túró Rudi sajátosságaival bír, csak egy kicsit más kivitelben és formában készítettük el.

A torta alapja egy kakaós linzertészta, amit tortaformában sütünk meg. Ebbe kerül az édes-krémes, picit savanykás túrótöltelék, aminek a jól kezelhető és vágható állagát egy kis zselatinnal érjük el. A torta tetejét egy dermedős csokimázzal zárjuk le, éscsokoládéforgácsokkaldíszítjük. Mindenképpen hagyjuk állni körülbelül fél napig, hogy szépen szeletelhető legyen, de nyugalom: a videóban és a receptben is lépésről lépésre bemutatom, hogyan készül. Ezzel a tortával családi-baráti összejövetelen és szülinapokon is nagyot villanthatunk. A siker tuti nem marad el, jó masszív és laktató, egy szelet után már senki nem kér repetát.

Egy kis ruditörténelem

Imádjuk, mert ihletet adott már fagylaltnak, jégkrémnek, pitének, tortának, és a mi mostani pitetortánknak is! Készítsétek el ti is!

A Túró Rudi ma márhungarikumnak számít, és világszerte népszerűségnek örvend. Büszkék lehetünk rá, hiszen 50 éves pályafutása alatt szinte alig változott, arról nem is beszélve, hogy generációk nőttek fel rajta. Ami biztos, hogy ha külföldre mész barát- vagy rokonlátogatóba, ez az, amit a szalámi mellé beteszel a bőröndbe.

A folyamatos fejlesztéseknek hála a kétezres évektől megjelent a barackos, málnás, epres, áfonyás, mogyorókrémes, kókuszos és még számtalan változat. (Bár valljuk be, hogy a sima natúr az örök befutó.)

Az ízére sokáig jellemző volt az enyhén erjedt, savanykás túróíz, de így is imádták az emberek, sőt...! A '80-'90-es évek között ásványi anyagokkal egészítették ki az összetevőlistát, ezzel is kedvezve a vevőknek.

Ebben az időben még nem használtak tartósítószereket, így a rudak szavatossági ideje nem volt több 3 napnál.

Az első darabokat hurkatöltő segítségével készítették, így nyerték el mostani formájukat.

Apró rudiinfók

A desszert az első perctől kezdve rúd alakban készült, így meg is kapta a Rudi nevet Klein Sándor pszichológustól. Ám a kissé prűd, reklámokat felügyelő bizottság pornográfnak és erkölcstelennek találta az elnevezést, és nem akarták, hogy így terjedjen el a köztudatban. (Rossz az, aki rosszra gondol, ugyebár...) Ajánlották helyette a Titi illetve a Tutu nevet, Klein Sándor viszont nem tágított, így maradt a Rudi, ami, bár a nyomtatott sajtó reklámjai nélkül, de a mára ikonikussá vált pöttyös mintázatú csomagolásban indult útjára.

Rudi vagy nem Rudi?

Sokak egyik kedvenc desszertjének története 50 évvel ezelőtt, a Szovjetunióban kezdődött. A MTKI (Magyar Tejipari Kutató Intézet) szakembereket küldött ki a moszkvai tejipar tanulmányozására. Itt találkoztak először a Túró Rudi "ősével", ami a nem túl bizalomgerjesztő glazirovannij szürok nevet viselte. A kerek formájú, lágy állagú édesség cukrozott túróvaj és zsír egyvelegéből készült, amit csokoládéval vontak be. Rá is ragasztották a túrómignon elnevezést. A küldöttség a termék magyarországi forgalomba hozatalát javasolta, természetesen hazai íz- és formavilágban. Meg is kezdődött a gyártása Budapesten, később Nyíregyházán majd Mátészalkán, ahol azóta is készül.