Íróka és terülőmáz: a mézeskalácsok díszítésére általában kétféle cukros mázat használhatunk. Mindkettő ugyanazokból az alapanyagokból áll, csupán állagban térnek el egymástól. Az íróka egy sűrűbb, habzsákból nyomható keverék, míg a terülőmáz ennek egy (1-2 evőkanál vízzel vagy citromlével) hígított verziója. Az írókával precízebb mintákat rajzolhatunk, a terülőmázzal pedig nagy felületeket vonhatunk be.

Az alapok: a hagyományos mézeskalács díszítéséhez használt máz tojásfehérjével és porcukorral kezdődik. A fehérjét kemény habbá kell verni, majd hozzáadni a cukort (érdemes átszitálni), így kapjuk meg a (majdnem) végleges írókát. 1 db fehérjéhez 20 dkg porcukor szükséges.

A stabilizátorok: önmagában is elég masszív a felvert máz, hiszen a cukor ad valamennyi tartást a habnak. De ha teljesen biztosra akarunk menni, adjunk hozzá bizonyos stabilizátorokat. A tojásfehérjéhez még felverés előtt egy csipet sót, majd a cukorral együtt citromlevet (2-3 csepp) és keményítőt (1 tk).

Gőz fölött: ugyan némi pluszmunkával jár, de a habverést végezhetjük gőz fölött is. A gyengéd, nem közvetlen hő segíti a cukor teljes felolvadását, így a máz nem lesz szemcsés, hanem szép, fényes külsőt kap. Ha hár csúcsos a tojásfehérje, emeljük gőz fölé, és ott adagoljuk hozzá a cukrot, citromlevet és keményítőt.

Díszítési tippek: a kész írókának hasonló állaga lesz, mint a krémes, felkevert tejfölnek, ebből tudhatjuk, hogy jól készítettük. Tegyük habzsákba vagy mártsunk bele fogpiszkálót, és díszítsük fel vele a (szigorúan kihűlt) mézeskalácsokat.