Ó, a csirkepaprikás! Mennyire tökéletes étel. A nagymamák és az anyukák tudják a legfinomabban, de megunhatatlan annyira, hogy az ember elkészítse otthon magának is, és olykor ne szégyellje kikérni egy étteremben sem. Én is büszkén vállalom a választásomat, valahányszor egy ismerős ízre vágyom.

Nem követném el azt a hibát, hogy a város legjobb csirkepaprikásainak nevezzem a most következőket, hiszen csirkepaprikást tényleg megszámlálhatatlanul sok helyen lehet találni. DE azt állíthatom, hogy ezek a csirkepaprikások top minőséget képviselnek, nagyon finomak és gyönyörű tálalásban érkeznek. Szóval erősen ajánlottak, és velük együtt a helyek is, ahol megtaláljátok őket.

Múlt héten a Marriott Hotel születésnapján jártam (Innen is boldog szülinapot neki!), és miközben lapátoltam a hirtelen elém kerülő csirkepaprikást befelé, eszembe jutott, hogy bizony pár hónappal ezelőtt is náluk ettem a legautentikusabb adagot. Mondjuk ha egy 50 éves múltra visszatekintő szálloda nem készít korrekt paprikást, akkor ki? Remélem sok külföldi innen ismeri meg ezt a zseniális étket, mert náluk tényleg az alap recept van!

Ti se féljetek beülni a DNB-be. Mióta felújították, az alsó szint olyan, mint egy gigantikus közösségi tér. Az étterem mellett még egy kávézó és több munkasarok is követi egymást. Nyitott, fényes, tágas, és egyáltalán nem kell a hotelben megszállni ahhoz, hogy ezt az ember kiélvezze.

Nem tehetek róla, a nagy múltú Hotelek a gyengéim. A várban lévő Hilton pedig még tovább nőtt a szememben, mióta belekóstoltam a LÁNG Bistro kínálatába. A paprikás csirkéjük szintén egy klasszikus darab, és még a piros lábasos tálalás is rásegít a vidéki életérzésre. Tökéletes uborkasalátával érkezik. Én sem főznék jobbat.

A kilátás pedig, ami náluk kényezteti az ember, gyakorlatilag utánozhatatlan. Fogjatok szavamon!

A Felix a legjobb dolog, ami a Várkert Bazár környékével történhetett. Egy csoda az az épület, és szerencsére a konyha is megüti az erősen ajánlható szintet. Én a séf, Kovács Árpád miatt ragaszkodom leginkább hozzájuk, aki korábban többek között a Pierrot-ban, a Vár: a Speiz-ben, és a La Perle Noire-ban is megmutatta tudását. Szóval nem először, és nem csak itt ettem már tőle mesés csirkepaprikást, de ide járok most vissza érte. Különösen lágy, habos szósszal tálalja az ételt, és a régi, egyszerűbb combos megoldás helyett most kis tekercsekben kerül elénk a hús, egy tojásos galuska és uborkasaláta kíséretében. Részemről a forma alakulhat, de a lényeg, hogy az íze ne változzon. Mert az hibátlan!

A Café Astoria a legnagyobb meglepetés. A fene se gondolná, hogy egy “kávézónevű” és kávézó hangulatú helyen ilyen paprikást adnak. Pedig adnak. Talán a válogatás legkülönlegesebbikét. Egy kicsit talán a határon is táncol, hiszen elég messze sodródott az alaprecepttől, de az ízek annyira jól összeállnak benne, hogy nem bírtuk lehagyni a listáról.

Kóstoljatok náluk mást is! Ne csak kávét meg süteményt!

Jancsa Jani nem csak burgerpápa ám már, hanem pizzamester és a Andrássy úti bistroélet felpezsdítője is. A Bamba Marha mögött álló tulajdonosi kör már nem csak a hambikra akar támaszkodni, és ez nekünk nagy öröm, hiszen olyan klassz helyek jönnek így létre, mint például a Hoppá, ahol a csirkepaprikás is remek.

Valamiért az Andrássyn kevés említésre méltó helyet tudnék felsorolni (pedig mennyire adja magát a lokáció), úgyhogy külön öröm, hogy betöltötték ezt az űrt. A francia konyhatechnikán alapuló, de leginkább azért magyaros konyhát vivő Hoppába először jártunk, de biztos nem utoljára, mert az előétel- és desszertkedvencünk is született. A kacsamáj brülét ki ne hagyjátok!

Nyár volt, és meleg és tömeg. De mi paprikásra vágytunk. Beültünk a KIOSK-ba, és már megint nem sikerült csalódni benne. Talán pont ezen a napon született meg a válogatás ötlete is, és tegnap ért véget a körünk, amikor besétáltunk a KIOSK budai éttermébe, ugyanazt az ételt tesztelni. Hátha más a recept, hátha itt lesz hiba. Hát nem! A KIOSK név garancia a minőségre, és az apró, de annál édesebb csavarokra. Ez a paprikás is: van benne egy kis füstös, disznós csavar, komolyan eljátsszanak a csirke bőrével is és chipset varázsolnak belőle a tetejére, és olyan gazdag, tojásos galuskával tálalják, hogy megszólal.

Mibe kössek így bele? Semmibe!