Retro 2020.11.30.

Csalánleves, cukros kenyér és karfiolpörkölt: ezt ették nagyszüleink a világháború alatt

Petrás Gabriella

Mivel a háború alatt a hús, a gabonafélék és a zsír nagy része a katonasághoz került, a háziasszonyoknak jóformán a semmiből kellett ételt varázsolni az asztalra. Megtették.

Ugyan, ma már távolinak tűnik a II. világháború, de az idős nagyszüleinktől, dédszüleinktől a mai napig hallhatunk történeteket arról, hogy is élték túl azokat az éveket, amiket mi még csak elképzelni sem tudunk.

Jegyrendszer

A háború idején a nagyvárosokban nehezebb volt az élelmezést megoldani, amíg a vidéken élőknek, akiknek volt kertjük, veteményesük, némiképp egyszerűbb dolguk volt: sokan termesztettek káposztát, paradicsomot, búzát, kukoricát, és igyekeztek bespájzolni, takarékoskodni. Persze, így is mindent be kellett osztani, és ahhoz, hogy a kamrapolcon maradjon is valami, szerencse is kellett: az országban állomásozó katonák nem egy házat kifosztottak.

Plusz e mellé jött a kötelező beszolgáltatás is, vagyis a termény és az állatok húsának egy részét az államnak kellett adni, hogy ezzel is növeljék a városi lakosok ellátását. A cukrot és a zsírt 1940-től jegyre adták, később a lisztet, a kenyeret, a húst, a tejet, a tojást, majd a burgonyát is csak jegy ellenében lehetett venni. De a hús tekintetében ezen kívül is voltak megvonások: heti 2-3 nap húsmentes volt. A háziasszonyok találékonyságára nagyobb szükség volt, mint bármikor.

Cukros kenyér

Az emberek a háború alatt is vágytak az édességre, így a legínségesebb időkben a legegyszerűbb „desszertet” találták ki maguknak. Ez volt a cukros kenyér, ami se több, se kevesebb, mint amit a neve elmond: cukorba mártott kenyér. Valószínű, hogy azok, akik megélték a viszontagságos időket, néhány akkori étkezési szokást később is megtartottak: édesapám is sokszor mártogatja a mai napig cukorba a kenyeret.

Csalánleves

A csalánlevesről a gulágokból, azaz az orosz kényszermunka táborokból hazatérők meséltek, de a hétköznapi ember is ráfanyalodott. Akkor, amikor valóban nem volt mit enni, csalánlevest készítettek, ami valójában csalántea: az íze pont olyan, amilyennek elsőre gondolod, azaz nem túl kellemes, de a nagyapám elmondása szerint segített az immunrendszert ellenállóvá tenni. Persze, ha volt hozzávaló, a csalánlevest is fel lehetett dobni: tejben főzve, fokhagymával és cukorral ízesítve, némi liszttel besűrítve jobb volt az íze.

Cikória kávé

A kávé is gyakran hiánytermék volt a ’40-es években, így akkoriban nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is sokszor cikóriakávét ittak. Ha a ’70-es, ’80-as években voltál gyerek, akkor a cikória kávéra inkább jóleső nosztalgiával gondolhatsz: a Maci kávé ízét én is szeretem, még most is megiszom egy-egy bögrével, ha rám tör a nosztalgia.

Lóhús

A mai kor gyermeke talán felszisszen, ha meghallja a lóhúst, mint emberi étkezésre szánt ételt - talán a lókolbásznak nagyobb a respektje - de a háborúban nem egyszer jelentette az egyetlen húsforrást. Amikor tiniként a nagymamát kérdeztem, hogy tudták megenni, keserédes mosollyal azt felelte: ez volt, ezt ettük, nem volt rossz.

Karfiolleves, karfiolpörkölt

A háború alatt sok minden máshoz hasonlóan a hús is hiánycikknek számított, de mivel a magyaros ételek hiányoztak az embereknek, a karfiolt is sokszor használták egyfajta helyettesítőként. A leveléből levest, a virágjából pörköltet készítettek.

Hitler-szalonna

A II. világháború idején jelent meg a Hitler szalonna, ami egyébként a diktátor megrendelésére készült: olyan étel kikísérletezését kérte a német kutatóktól, ami tápláló, energiát ad, és a frontvonalon is sokáig eláll. Ez aztán akkora karriert futott be, hogy a Kádár-rendszer egyik ikonikus gasztro szereplője lett, és a mai is megtalálható az üzletekben, mint sütésálló lekvár. Buktába töltve a mai napig verhetetlen.

Tejleves, tésztaleves, rántott leves

A háború alatt szinte mindenből készítettek levest, amihez hozzájutottak az emberek. Sok minden, amit ma fonnyadtnak, vagy egyszerűen csak maradéknak titulálnánk, abból régen leves készült. Ha pedig még maradék sem volt, jött a rántott leves, valamint a tej-és a tésztaleves. A tésztát kifőzték, a vizét berántották, felforralták, és kész is volt a tésztaleves. Hasonló módon készült a rántott leves is, csak még egyszerűbb volt: őrölt köménnyel, és ha volt, piros paprikával ízesítették, de a tészta helyett pirított kenyérkockákat tettek bele. A tejleves pedig valójában felforralt cukros tej, némi főtt tésztával. Valószínűleg ezek a történelem legrövidebb receptjei...

Krumplis ételek

A háború alatt sok krumplis étel került az étkezőasztalokra - egyszerűen azért, mert olcsó volt. A héjában főtt krumplihoz vidéken zsírt, a városban margarint ettek, és sóba mártogatták, vajjal pedig még ma is megállja a helyét. De a krumplileves, a krumplis gombóc, és a hamis, vagyis a hús nélküli paprikás krumpli is gyakori volt a háborús időkben.

Kenyér

Magyar ember nem élhet kenyér nélkül – a háború ideje alatt mégis meg kellett tanulni nagyon beosztani. A jegyrendszer eleve nem tette lehetővé, hogy betárazzanak az emberek lisztből és kenyérből, így, még ha száraz is volt a kenyércsücsök, elfogyott az utolsó falatig.

Lapcsánka, tócsni

A krumpliból és lisztből készült hagymás finomságok, a lapcsánka és atócsnirajongói tábora generációkat ölel át. Régen a legtáplálóbb ételek közé tartoztak, emlékszem, a szlovák eredetű ételeket az én nagyanyám is előszeretettel készítette még akkor is, amikor már békeidők - vagy afféle - honolt.