Életmód 2020.11.30.

A család szerepe az evészavarok kialakulásában

Peer Krisztina pszichológus

Ha anorexiával élő beteg van a családunkban, akkor a gyógyulás érdekben nem elég csak vele foglalkozni. A családnak is be kell szállnia a terápiába.

A családok nem ritkán kétkedve fogadják, amikor a kezelőorvos vagy a pszichológus családterápiát javasol az evészavarral küzdő fiatalnak, vagy éppen felnőttnek. Azt mondják, ők erről nem tehetnek, nem ők a felelősek, hiszen gyermekük szeretetben nőtt fel.

A táplálék visszautasítása egy tünet, aminek a hátterében számos ok húzódik meg, és mindez nem függetleníthető a családi működéstől. Így pedig a család összefogása, támogatása és együttes változása hozhatja csak meg a pozitív eredményt.

Mire jó a családterápia?

A család egészét érintő problémák esetében fontos a közös munka – természetesen kiegészítésként jelen lehetnek más terápiás beavatkozások is, ahogyan azt már a korábbi cikkünkben kifejtettük. Akkor lesz a leginkább hatékony a módszer, ha minden családtag motivált és együttműködik egy közös cél elérése érdekében, a családterápia a kapcsolati problémák orvoslása mellett segít a tünetek enyhítésében vagy azok megszüntetésében.

A családterápia preventív szerepe is fontos: nem kell minden esetben megvárni, amikor már ég a ház, bátran lehet családterápiára menni egy esetlegesen bekövetkező családi változás során (pl.: kirepülnek a gyerekek és magára marad a házaspár, vagy pl. mozaik családok együttélése kezdetén).

narancsos hús

Pikáns narancsos-gránátalmás csirkemell

zöldséges egytálétel

Vegetáriánus zöldségtál gorgonzolával, sülve-főve

káposztasaláta

Savanyúkáposzta-saláta

Az anorexia nervosa családdinamikai háttere

Az anorexia nervosa tünetei sok esetben egy családon belüli működési zavart jeleznek, valamiféle feszültséget, ami ily módon tör felszínre. Gyakran értelmezik a szakemberek a dac, az ellenállás, a tiltakozás egyfajta reakciójaként is. Tehát nem arról van szó, hogy a család a betegség kialakulásának az oka, hanem arról, hogy a családnak is van szerepe abban, hogy a tünetek kialakultak és a betegség létrejött, fennmaradt.

Az anorexia kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban induló betegség, ami így együtt jár az életkori sajátosságok felerősödésével vagy éppen elnyomásával. Ezekben az életkorokban egyébként is van feladata a fiatalnak bőven (identitás megtalálása, leválás, intimitás kialakítása, elköteleződés stb.), így egy családi diszfunkció megbillentheti az addigi – néha látszólagos – egyensúlyt.

Tünetek a családban:

a családon belül a határok elmosódottak, a fiatal autonómia-törekvése csorbát szenved,
túlféltés a szülők részéről,
merev, rugalmatlan családi rendszer,
családi konfliktusok, problémák megoldásának hiánya,
a gyerek bevonása a családi, szülők között zajló konfliktusokba,
a személyes felelősségvállalás hiánya hibázás esetén,
rejtett, ki nem mondott feszültségek a családon belül.

Azt is megfigyelték a szakemberek, hogy evészavaros családban különféle hiedelmek is életben maradtak, úgy mint:

adni jobb, mint kapni,
az önmegtagadás jobbá tesz,
a saját vágyaim kevésbé fontosak, mint a családtagjaim vágyai,
csak akkor érzem jól magam, ha a többiek is jól vannak,
a családnak egységesnek kell lennie: senki ne lépjen le a közös útról!

Ezek a ki nem mondott elvárások, szabályok aztán befolyásolják a fiatalok életét – az iskolaválasztástól kezdve a párválasztásig. A gyerek nem tud önállóvá válni, autonómia-törekvése akadályokba ütközik, a konfliktusokat nem lesz képes felvállalni.Ez pedig egyenes út afelé, hogy a szülőkről történő leválást segítő konfrontációt elkerülje, így az nem tud megtörténni, és ún. korai zárás következik be. A kamaszkori identitás kialakítása és a függetlenedési törekvés megreked.

Láthatjuk tehát, hogy a komplex segítségnyújtás csakis úgy tud működni, ha abban a család, mint rendszer részt vesz és a problémák szőnyeg alá söprése, azok hárítása helyett támogatólag van jelen. Azoknak a betegeknek mindig könnyebb a gyógyulása, akiknek ez megadatik.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: