Évek óta tartó „probléma” volt számomra, hogy sehol nem találtam rendes buktát. Ez alatt pedig természetesen nem a kissé szikkadt, fullasztó tésztára gondolok, aminek tátongó gyomrába egy tömbnyi hitlerszalonnát helyeznek. Ugyanis a legtöbb helyen ezt értik bukta alatt. És persze nem várható el egy átlagos ipari pékségtől, hogy olyan buktát süssön, ami régi szép emlékeket kelt a süteményt majszoló illetőben. Ez a hozzávaló nem része a recepteknek. Ha ilyen buktát szeretnénk, kénytelenek leszünk visszamenni minden kulináris élvezet gyökeréhez: a gyerekkorhoz. Ott rejtőzik ugyanis a legtöbb étel (számunkra) tökéletes formája. Visszamentem, mutatom, mit hoztam magammal.
Minden bukták buktája
Igen sokat köszönhetünk a nagymamáinknak, főleg, ha kedvenc ételekről van szó. Minden unoka életének szerves része a nagyszülők felől érkező kényeztetetés, általában ehető formában. Így alakul ki szépen-lassan az ízlésünk alapja.
Nálam például ez az alap magába foglalja az aranyló húslevest csirkelábbal, az aromás vadast, az enyhén csípős csirkepörköltet és a mellettük terpeszkedő, megszokottnál nagyobb galuskákat.
Azonban ezeken túl mégis inkább a sütemények voltak rám a legnagyobb hatással.
Talán azért, mert megtartottam (egy többé-kevésbé normális gyerekhez méltó) édességimádatomat, míg a húsevést pár éve elhagytam. Vagy, mert mindig is vonzott a sütés világa. De egészen egyszerűen az is lehet, hogy ezekben a süteményekben találom meg a mai napig is a legtöbb otthonos, lisztes kezű, konyhaillatú emléket.
A számomra tökéletes buktát mindig is a nagymamám sütötte. Ott sorakoztak egymás mellett a régi tepsiben a még meleg, aranybarnára sült, foszlós, lehetetlenül puha sütemények, melyek sűrű szilvaízt rejtettek magukban, tetejükre pedig pár perccel később már havazott is a finom, fehér porcukor. Na, ezt hoztam magammal!
Saccperkábé
Amikor egy nagymama süt, úgy tűnhet a mellette álló unokának, hogy minden egyes süteményt fejből tud a nagyi, anélkül, hogy még csak a receptkönyv irányába is pillantana. Persze aztán utólag kiderül, hogy minden ételnek van egy eredeti forrása, legyen az egy ük-ük-ükvalaki, a szomszédasszony, végső esetben F. Nagy Angéla. Ez a forrás pedig az évek során része lesz a nagymama gyűjteményének, amit szigorúan a fejében tart.
Ez gyakran azt is jelenti, hogy a konkrét receptet elég nehéz összeszedni, főleg akkor, ha annak az alapját is egy olyan korban írták, amikor a hőlégkeverés még a láthatáron sem volt. No, de sebaj, egy kis kutakodás nem ártott még senkinek, így nekem sem.
A fent említett bukta eredeti receptje F. Nagy Angélától származik, ezért nem meglepő hát, hogy kissé hasraütésszerűen történnek benne a dolgok. Szebben mondva a szakácsnak igen sokat kell hagyatkoznia a megérzéseire, például a mennyiségek, a sütési hőfok és idő tekintetében. De végülis nem ez a nagymama-receptek szépsége?
Kissé aggasztott azért a dolog: hiszen mi történik akkor, ha a megsült bukta teljesen más lesz, mint amire emlékeztem, csak azért, mert egy mililiterrel kevesebb tejet teszek a tésztába? Vagy tovább sütöm, és kiszárad? Abszolút nem nagy felelősség, igaz? Mindenesetre belevágtam a dologba, „lesz, ami lesz” alapon.
Töltelékből sosem elég
Nálunk a bukta mindig szilvalekvárral készült, nekem a mai napig ez az abszolút kedvencem. Azonban ez sosem jelenti azt, hogy ne lennék nyitott új ízekre. Ezért megálmodtam négy különböző tölteléket, amiket el tudtam képzelni buktaköntösben.
És így születtek meg a következő sütemények:
- aszaltszilva-krémes bukta
- túrós-málnás bukta
- meggyes-mákos bukta
- almás-diós bukta
Mivel a receptből 12 sütemény készíthető el, épp 3-3 darab készült minden ízből. Persze ezek az arányok tetszőlegesen alakíthatók, az ember kénye-kedve szerint.
A megsült buktákról elöljáróban csak annyit mondanék, hogy mind az elkészítés során, mind a porcukorhintés közben, mind abban a pillanatban, amikor végre beleharaptam a süteménybe, fejben visszatértem a régi konyhába, ahol a kelt tészta otthonos illatában vártam az első langyos, foszlós, szeretetettel készített süteményt. Remélem, másnak is hasonló élményben lesz része tőle.
Süssünk régimódi foszlós buktát!
Hozzávalók a tésztához: 250 g finomliszt, 250 g rétesliszt, 30 g élesztő, 3 ek porcukor, 2 tojássárgája, 3 ek olaj, csipet só, 250 ml tej
Hozzávalók a sütéshez: 150 ml tej, 2 ek porcukor
Hozzávalók a szilvás töltelékhez: 50 g aszalt szilva, 1 dl vörösbor, 1 tk méz
Hozzávalók a mákos töltelékhez: 30 g darált mák, 1 tk porcukor, 70 ml tej, 2 ek meggylekvár
Hozzávalók a túrós töltelékhez: 1 ek málnalekvár, 1.5 ek túró, 1 tk tejföl, vanília, 1 tk porcukor, 1 tk citromhéj
Hozzávalók az almás töltelékhez: 25 g almapüré (sűrű), 25 g darált dió
A kétféle lisztet keverjük el egy nagy tálban a sóval és két evőkanál porcukorral. 100 ml langyos tejben keverjük el a maradék egy evőkanál porcukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőt, és hagyjuk felfutni.
Készítsünk gödröt a liszt közepén, majd tegyük bele a tojássárgáját és a felfutott élesztőt. A tésztának nagyjából további 150 ml tejre lesz szüksége ahhoz, hogy összeálljon, de ez a hőmérséklettől és a liszt minőségétől függően több vagy kevesebb is lehet. Egy ruganyos, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk.
Dagasszuk a tésztát nagyjából 5-7 percig, hogy sima felületű gombócot kapjunk. Tegyük vissza a tálba, és adjuk hozzá az első kanál olajat. Dolgozzuk el rendesen, és jöhet a második kanál olaj. Ha ezt is szépen beledolgoztuk a tésztába, csorgassuk bele a harmadikat is, és gyúrjuk simára.
Tegyük meleg helyre a tésztát, és letakarva kelesszük 60 percig. Közben készítsük el a töltelékeket.
A szilvás töltelékhez főzzük teljesen puhára az aszalt szilvát a borban. Mielőtt felforr, adjuk hozzá a mézet is. Amikor teljesen szétfőtt, turmixoljuk krémesre, és hagyjuk kihűlni.
A mákoshoz forraljuk fel a tejet a porcukorral, majd öntsük hozzá a darált mákot. Főzzünk belőle sűrű krémet, majd vegyük le a tűzről. Amikor kihűlt, keverjük el benne a meggylekvárt.
A túróshoz törjük össze egy tálban a túrót, majd dolgozzuk hozzá a tejfölt, porcukrot, vaníliát és citromhéjat. Végül forgassuk össze a málnalekvárral, de ne keverjük össze teljesen.
Az almáshoz keverjük össze az almapürét a darált dióval, hogy masszívabb, de kenhető masszát kapjunk. Ha túl folyós lenne az almapürénk, az összekeverés előtt főzzük sűrűre.
Ha megkelt a tésztánk, gyúrjuk át, majd nyújtsuk ki téglalap alakúra. Vágjuk 12 részre, hogy a darabok nagyjából 4 centi szélesek és egy ujjnyi hosszúak legyenek. Kenjünk ki egy magas falú tepsit vajjal.
Mindegyik kis téglalap közepére tegyünk egy teáskanál tölteléket. Hajtsuk fel először a két rövidebb szélét, hogy ne folyjon ki a sütőben a töltelék. Majd tekerjük fel a tésztát, és a lezárt felével lefelé tegyük a tepsibe. A bukták között minimális rést hagyjunk, mert még nőni fognak a sütőben.
Kapcsoljuk be a sütőnket 180℃-ra, és azonnal tegyük be a buktákat, hogy a felmelegedés folyamata alatt még keljenek egy kicsit. Összesen 35 percig fognak sülni.
Nagyjából 25 perc elteltével, vagy amikor a bukták teteje már kissé sült, de még nem kezdett el barnulni, locsoljuk meg a süteményt 150 ml langyos tej és 2 evőkanál porcukor keverékével. Ne áztassuk el a buktákat, csak egy ecsettel vagy kiskanállal öntözzük meg őket alaposan. Ettől lesznek igazán puhák és szép fényesek.
Süssük készre a buktákat: a tetejüknek szép barnának kell lennie. Vegyük ki a sütőből, és hagyjuk hűlni őket a tepsiben, majd hintsük meg őket porcukorral. Tálaljuk langyosan, ha pedig nem fogyna el azonnal, tároljuk konyharuha alatt.
A foszlós bukta teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené.
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több klasszikus, jól ismert és szeretett étel:
- „Így lett ez az én klasszikus becsinált levesem anyám emlékére" – Főszerkesztőnk újraalkotta mindenkori kedvencét
- „A magyaros gombalevesnek semmi köze a régi menzákról megismert nívótlan utánzathoz" – Főszerkesztőnk receptje a klasszikus gombaleves feltámasztásáért
- A régi-új rántott húsos szendvics, ami nosztalgikus büféhangulatot idéz
