Koreai ételek bármikor jöhetnek! A bibimbapot már hét éve felfedeztem magamnak, azóta ettem és készítettem is hasonlót, de most tényleg valami autentikusat szerettem volna létrehozni. Az egyik kedvencemhez, Maangchi receptjéhez nyúltam. Persze nem találtam minden alapanyagot hozzá, de az elérhetőek közül megpróbáltam megfelelően passzolókkal helyettesíteni.
Elképesztő, hogy ilyen hosszú idő óta csak egyetlen egy csirkés, vagyis egy jócskán átértelmezett recept került fel a Nosalty oldalára. Ahogy szentségtörés a gulyást szárnyassal vagy sertéssel főzni, úgy egyértelmű, hogy a bibimbap marhával készül, slussz, punktum. A kimchit, vagyis a koreai csípős salátát, mely fő összetevője leggyakrabban a kínai kel, igencsak megkedvelte a világ. Amerikai behatásnak köszönhetően teszik már pizzára, szendvicsbe, húsos fogások tetejére, és most már a bibimbapba is. Élek-halok érte, de ebbe az egytálételbe nem pakoltam belőle. Habár szinte mindig van egy üveg saját készítésű a hűtőmben, ezt mégis csak mellé tálalom, mert úgy tudom, eredetileg ez nem velejárója ennek a koreai fogásnak.
Miket nehéz beszerezni?
Például a harangvirággyökeret és a saspáfrányt. Mindkettő szárított formában kapható, fantasztikus gyógynövényeknek számítanak, és leggyakrabban hegyes, erdős területen élnek. Mi sem egyszerűbb, mint a helyettesítésük? Nem, tényleg nem könnyű, így inkább csak a külcsín és az elképzelt íz alapján megoldható. Páfrány ellenében zöldeket: pakchoi-t és borsócsírát, a fehér virággyökér helyett pedig egy ténylegesen szép petrezselyemgyökeret használtam. Imádom az erőset, ezért mindig van valamilyen csípős paprikakrémem. Ezzel pótoltam a gochujang-ot, vagyis a koreai paprikapasztát. Itt fontos, hogy ne mexikói tabasco-t használjunk! Legyen testes, élénkpiros a paprikakrémünk.
Elkészítés és tálalás
A többi már gyerekjáték! – mondhatnánk, de ez sem igaz. Mivel nagyon sok összetevős a dolog, érdemes jól felkészülni rá. Ne siessük el, szánjunk elegendő időt az alapanyagok beszerzésére és az elkészítésre egyaránt. A rövid szemű rizst tegyük oda főni először. Minden egyes feltét külön pirítandó! Mindenbe nagyon sok fokhagyma kerül, ezt nekem sajnos helyettesíteni kellett, néhány helyre salottát, máshova újhagymát tettem. Az elkészített alapanyagokat helyezzük egymás mellé egy nagy tálra. Szuper jól néznek ki a színes zöldségek, csírák egymás mellett, az aszal közepén. Mellé jöhet a pirított szezámmag, ez mindenen jól néz ki, és jó ízt is ad neki, egy másik tálban a pácolt hús és a tükörtojások. Egy kis tálka levessel, natúr húslével fogyasztják, melyre szórhatunk frissen aprított újhagymát és egy kevés szójababcsírát. Ez utóbbi az egyik leggyakrabban használt alapanyag Koreában. Még sosem főztem, csak frissen fogyasztottam. Azt pedig, hogy ennyire bírja a főzést - húsz perc kell neki - és utána nem esik össze, hanem szuper állagú marad, egyáltalán nem gondoltam volna.
Tojás és hús
A tükörtojást süssük formában, hogy legyen szép kerek, a tál közepén jól mutat majd így. A marhát, pontosabban a bélszínt eredetileg csak szezámolajjal, fokhagymával és valamilyen édesítővel, jelen esetben mézzel pácolják. Mi a biztonság érdekében nyugodtan pirítsuk át, sok háztartásban már Koreában is így tesznek.
Kétféle fogyasztási mód
Az első a képeken is látható sima, tükörtojásos verzió. A másik egy seciális, vastag falú, tűzálló tálban készül. Ennek híján ezt itt most képben nem tudom bemutatni nektek, de leírom. Ezt a tálat alul kikenik egy kis szezámolajjal, aztán ugyanúgy belekerül alulra a rizs, rá a színes zöldek, gyökerek, csírák, középre a pácolt hús, aminek a tetejébe egy frissen felütött tojás sárgáját teszik. Így kerül az edény a tűzre ott szépen elkezd sercegni az aljára kent olajtól, picit megpirul a rizs, ekkor leveszik a tűzről, a tojássárgát belekeverik a többi forró alapanyag mellé, és így fogyasztják el a tál tartalmát. Nem kevés, de mégsem úgy telít el, mintha egy nagy adag pörköltet ennénk nokedlivel és salátával.
Vegán verzió
Elvenni belőle talán nem olyan csúnya dolog, mint hozzátenni, de lehet, hogyha egy koreait megkérdeznénk, akkor azt mondaná: a bibimbapnak vegán változata márpedig nem létezik. Úgyhogy ezt ne is hívjuk így. Ekkora távolságból biztosan elnéznék nekem, hogy a tálról leemeltem a húst és a tojást, viszont valószínűleg nagyon kikapnék a ráhelyezett tofu miatt. Aki hasonló cipőben jár, mint én, hogy van a családjának egy húsimádó és egy vegán fele, az megérti, miért kellett ilyen cselhez folyamodnom. Egy ugyancsak koreai recepttel, dobu jorim-el kísérleteztem. A háromféle kapható tofutípus közül a legkeményebb – firm felirattal – a legjobb pirításra, így ehhez az ételhez is. Kell a kalória a növésben lévő szervezetnek, próbáljátok ki ti is ezzel, ha vegán életmódot folytattok, és hívjátok csak bibimfu-nak!
Még több finomság Grétitől itt:
