Úgy gondolom, ez tényleg hiánypótló könyv, nem véletlen, hogy egy hét alatt dobogós helyre került a Bookline előjegyzési sikerlistáján. Mit gondolsz, miért van az, hogy néhány éve még alig, ma viszont egyre gyakrabban halljuk a szót: hisztaminintolerancia. Mindig is velünk volt, csak nem tudtuk néven nevezni, mi a bajunk, vagy újkeletű "trendbetegségnek", a modern kor problémájának tartod?
A hisztaminlebontási zavar régóta létező egészségi probléma, de korábban nem volt ilyen mértékű az elterjedése, mint az utóbbi 1-2 évben.Szerintem rövid időn belül a hisztamin lesz az új glutén.
Megdöbbentően sok ismerősöm keresett meg aznap, amikor megnyílt a könyvelőrendelés, és mindannyian elmondták, hogy a közelmúltban diagnosztizálták őket hisztaminintoleranciával. Rengeteg ember szenved különféle megmagyarázhatatlan tünetektől - mint pl. állandó nátha, orrdugulás, nehézlégzés, fulladás, szapora szívverés, remegés, bélrendszeri tünetek: puffadás, hasmenés, idegrendszeri tünetek: szédülés, fejfájás, migrén, vagy bőrtünetek: csalánkiütés, ödéma - és mivel az egészségügyben nem kapnak segítséget, maguknak kell rájönniük, hogy esetleg hisztaminintolerancia állhat a tüneteik hátterében.
A többezres online önsegítő betegcsoportokban hétről hétre exponenciálisan nő az új felszállók száma, akik a teljes kétségbeesés állapotában vannak, és fogalmuk sincs, mit egyenek, hogy ne haljanak éhen, és mit tegyenek, hogy ne legyenek állandóan rosszul.
Az ilyen mértékű növekedés valóban civilizációs probléma, köszönhetően az egészségtelen táplálkozásnak, a rengeteg adalékanyagot tartalmazó feldolgozott élelmiszereknek, amelyek rossz hatással vannak a bélflórára. Ha ez ember mérgekkel tömi magát, egy idő után nem bírja tovább a szervezet megtartani az egyensúlyt, és kialakul az az állapot, amelyben már szinte semmit nem tud tolerálni. A másik nagy probléma a különböző gyulladásos folyamatok, valamint az endokrin betegségek, amelyek szintén elképesztően sok embert érintenek. A hormonális problémák különösen a nőket sújtják, nem véletlenül van köztünk sokkal több hisztaminintoleranciában érintett.
Az egészségi problémákra adott különböző gyógyszeres kezelések pedig sajnos megadják a szervezetnek az utolsó lökést. Az orvosok sokszor lelkiismeretlenül írják fel a hozzájuk forduló, kiszolgáltatott helyzetben levő laikus pácienseknek a durván ártalmas gyógyszereket, amelyek nemhogy javítani fognak az állapotukon, hanem akár maradandó károsodásokat is okozhatnak. Általános gyakorlat, hogy elutasítják a kérdéseket, és nem hajlandóak a beteget, mint saját állapotában kompetens személyt kezelni.Ezután jön a felismerés, hogy a hisztaminintoleranciából nem lehet úgy kigyógyulni, hogy az ember bekapkod pár tablettát. A javulás elérése nagyon sok befektetést igényel az embertől, fizikailag, lelkileg, szellemileg, és sajnos anyagilag is. A gyógyuláshoz vezető út pedig nem lesz rövid, mint ahogy a betegség is hosszú évek alatt alakult ki.
Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz róla? A személyes érintettség vagy a tény, hogy egyre több ember szenved tőle, adta az ötletet?
A két dolog kombinációjából született a szakácskönyv. A személyes érintettség miatt nem volt más választásom, mint beleásni magam a szakirodalomba, és megpróbálni megérteni az először átláthatatlanul bonyolultnak tűnő diéta alapjait. Azután következett a hosszas kísérletezés az ételekkel, hogy mi az, amit bírok, és hogyan lehet az erősen korlátozott lehetőségek között finom, egészséges és tápláló ételeket készíteni. Mindez korábban sem állt messze tőlem, de még az addigi glutén-, tej- és cukormentes, jó minőségű alapanyagokat tartalmazó étrendnél is elképzelhetetlenül szigorúbbá vált a diéta.Korábban is az életem központi helyén állt a gasztronómia, az első két regényem szövege sűrűn át van szőve a gasztrokulturális örökség interpretálásával, és sok sütős-főzős workshopot vezettem, ezért határoztam el, hogy a hisztamindiétában megszerzett tapasztalataimmal másoknak is szeretnék segítséget nyújtani.
Hogyan jöttél rá, hogy hisztaminintoleráns vagy, milyen tüneteket produkált nálad, és miben változtatta meg az életviteled és az élethez (ételhez) való hozzáállásod? Mit tanított?
Szerteágazó tünetek sokaságával hiába jártam egyik orvostól a másikig, nem találtam a segítséget, míg végül sok utánaolvasás után valahogy beúszott a képbe a hisztaminintolerancia, mint lehetséges válasz. Fontos tudni, hogy a hisztaminintolerancia nem önálló betegség, hanem valamilyen más kórkép következtében kialakuló állapot, ami a kiváltó ok feltérképezésével, szigorú diétával és bélregeneráló terápiával visszafordítható. Hosszútávon nem a hisztamintól kell megszabadulni, hanem a szervezetünket kell alkalmassá tenni, hogy újra képes legyen lebontani a hisztamint.
Most már nem azért főzök, hogy ezerféle dolgot kipróbáljak, hanem azért, hogy életben tartsam magam, ugyanis még jó ideig semmi mást nem tudok enni, mint ami ellenőrzött alapanyagokból, frissen készül a konyhámban. Ha elmegyek valahova, mindig tervezést igényel, kell, hogy legyen nálam általam fogyasztható étel. Nem ülhetek be sehova, és kockázatos megkóstolni bármilyen éttermi fogást. Ez mondjuk most már eszembe sem jut. Ami még változott, hogy az intenzív sportról le kellett mondanom, hiszen az is hisztamint szabadít fel a szervezetben. Eleinte nagyon hiányzott, mivel korábban minden egészségi problémára a sportolás jelentette számomra a legjobb terápiát. Nehéz volt elfogadni, hogy most viszont egyre rosszabbul vagyok tőle.A korábban megszokott ételekről egyébként nem volt nehéz lemondani, egy pillanat alatt átállítottam az agyam. Ha az ember elég rosszul van, eszébe sem jut, hogy olyat egyen, amitől még rosszabb lesz. Annál is inkább, mert ezek a rosszullétek nem 1-2 órásak, hanem akár 1-2 hétig is eltarthatnak, mire az adott anyag kiürül a szervezetből. Simán tudok kovászos kenyeret sütni a családnak, anélkül, hogy eszembe jutna megkóstolni.
Nagyon nehéz két év áll mögöttem. Eleinte lesújtott minden új tünet, és úgy tekintettem ezekre a jelzésekre, hogy most már ez is így marad. De egy idő után sikerült változtatnom a szemléletemen, és azóta azt mondom magamnak:Ez is el fog múlni.
Inkább tartod egészségtudatos szakács- és receptkönyvnek, vagy inkább iránymutató szakkönyvnek a betegségről?
Szögezzük le, hogy ez egy szakácskönyv, sok hasznos információval és útmutatással. Akármennyi szakirodalmat voltam kénytelen olvasni, attól még nem lettem biokémikus.A könyvben Kulcsár Angéla funkcionális táplálkozási tanácsadó kommentárjai olvashatók minden egyes receptnél, amely bemutatja, milyen áldásos élettani hatásokkal bírnak az egyes hozzávalók. Van benne táblázat az ételek hisztamintartalmáról, és megosztottam az általam megélt tapasztalatokat arról, milyen lépések vezethetnek a gyógyulás irányába.
Kiknek ajánlod a könyved, és mit tapasztalsz, egy nem betegnek, mondjuk egy családtagnak is élvezhető lehet egy ennyire tudatos, sok megszorítással járó étrend? Tud elég változatos lenni?
Ez az étrend nem az élvezetről szól, hanem arról, hogy újra élhető életet tudjunk élni. Egészséges embereknek semmiképpen nem ajánlom a szélsőséges diétát, hiszen hisztaminra szüksége van a szervezetnek, nem véletlen, hogy minden népnek megvan a maga saját tejsavas erjesztéssel készülő, magas hisztamintartalmú specialitása, ami kifejezetten áldásos hatással van a bélflórára, mint pl. a kovászos uborka vagy a savanyú káposzta. Ahogy a könyvben is írom, nem az a cél, hogy megszabaduljunk a hisztamintól, hanem a gyökérokok feltárásával, gyulladáscsökkentő étrenddel, és bélregeneráló terápiával a szervezetünket kell alkalmassá tenni arra, hogy a hisztamint újra képes legyen lebontani.Azonban a glutén-, tej-, cukor-, édesítőszer-, szója- és kukoricamentes, tehát gyulladáskeltő anyagokat nem tartalmazó recepteket nagyon ajánlom sokfajta intoleranciában érintetteknek vagy endokrin betegeknek, és általában mindenkinek, aki szeretné megőrizni az egészségét.
Mik a főbb csapásirányok a könyvben? Miért pont így osztottad fel a fejezeteket?
Alapvető, hogy a receptek nem tartalmaznak gyulladáskeltő hozzávalókat, tehát glutén-, tej-, szója-, kukorica-, cukor- és édesítőszermentes szakácskönyvről beszélünk, ami nemcsak hisztaminintoleranciában, hanem összetett táplálékallergiában/intoleranciában érintetteknek is segítséget nyújt. Ezenkívül természetesen szinte kizárólag 0-ás hisztamintartalmú alapanyagokkal dolgoztam. Tehát nincsenek benne iparilag előállított, feldolgozott hozzávalók, és nem használok lisztkeverékeket.A fejezetek nagyon egyszerűen vannak felosztva: reggeli, leves, főétel, vega és desszert. Azt tapasztalom, hogy a reggeli a legkritikusabb étkezés, mivel nehezen tudunk megszabadulni a korábbi sztereotípiáktól, de azt ajánlom, hogy nyugodtan rugaszkodjunk el ezektől, és fogadjuk el, hogy az állapotunk határozza meg a lehetőségeinket. És nyugodtan együnk reggelire akár ebédet, ami alatt azt értem, hogy olyan ételeket is ehetünk, amit korábban nem tartottunk szokványos reggeli fogásnak.
"Minek eszik, aki nem bírja?" - indítod a bemutatkozót ezzel a provokatív kérdéssel, és valóban sokunk fejében megfordul ez. Mivel biztatnád a sorstársakat, miért egyenek mégis, ha nem bírják? Vagy bírják?
Mindenki olyat egyen, amit bír. Ez egy rendkívül komplex állapot, nem hasonlít egyetlen más intoleranciához sem, ahol egyszerűen elhagyható az intoleranciát kiváltó anyag. Ahogy a tünetek sokféleségéből is látszik, mindenkire másképp hat, és szinte minden étel másként hat. Nem mindig egyszerű rájönni, hogy mi az, amit tolerál a szervezet, és mi okozza a tüneteket. Még olyan is előfordul, hogy egy általában jól tolerált alapanyag mégis tünetet okoz. A mennyiség is számít, és sok egyéb körülmény.Enni azonban muszáj, főleg ebben az állapotban, amely szinte minden esetben együtt jár valamilyen felszívódási zavarral. Ezért fogyasszunk friss, tiszta alapanyagokból készült éltető és tápláló ételeket, és tekintsünk úgy rájuk, mint a gyógyulásunk kulcsára.
Mennyire hangsúlyozod a könyvben a betegség lelki oldalát, mondjuk a stresszfaktort? Elképzelhetőnek tartod, hogy ezek a fajta tünetegyüttesek "csupán" pszichoszomatikusak, és a megoldás a fejben, a lélekben keresendő?
Sokismeretlenes egyenlet az a képlet, amelyből a hisztaminintolerancia, mint állapot kialakul. Egyik legfontosabb összetevője a stressz, és főleg annak kezelése.
A stressz az egyik alapkérdés, ésfontos, hogy tisztában legyünk azzal, mi az, ami a szervezetünk számára stresszt jelent.
Ez a tünetegyüttes egyáltalán nem pszichoszomatikus, de ha az lenne, akkor sem mondanám rá, hogy csupán. Nagyon is komolyan veendő a stresszfaktor, amely erősen rongálja a szervezetet. Elengedhetetlen, hogy őszintén szembenézzünk azzal, milyen lelki tényezők játszottak szerepet abban, hogy ilyen állapotba kerültünk. Ez a gyógyulás egyik kulcsa.
A kötet a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
