A szerzőt remélhetőleg senkinek nem kell bemutatni, aki azonban mégis bizonytalan Jamie Oliver nevét olvasva, annak ajánlom egyik korábbi cikkünket, amelyet olasz szakácskönyve kapcsán írtunk. Az említett cikkben már kitárgyaltuk, hogy karaktere jócskán túlmutat a puszta főzőcskézésen és recepteken, az évek alatt igazi üzletemberré vált, ez pedig Jamie 30 percesek című szakácskönyvben is megmutatkozik. Csak egy példa: néhány receptnél egy kamera ikont találunk, amit először nem igen tudtam mire vélni, majd elolvastam a bevezetőt, amiből kiderült, hogyha ezt az ikont látjuk, akkor érdemes felkeresni a szerző hivatalos oldalát, ahol videós segítséget kapunk. Más kérdés persze, hogy az offline (azaz könyv) és az online mennyire összeköthető, de ügyes próbálkozás.
A bevezetőre visszatérve, ez igen hosszúra sikeredett, de kell is némi magyarázat ahhoz, hogy elhitessék velünk: tényleg meg lehet csinálni egy menüsort 30 perc alatt. Ha csak átlapozzuk az 50 féle vacsoravariációt kínáló recepteket, már igen erős kétségeink támadhatnak. Jómagam is meglehetősen szkeptikus voltam, ezért is döntöttem a tesztelés mellett.
A szakácskönyvpiacon nem könnyű újat mutatni, mostanában a gyors és az olcsó hívószavakkal lehet jó eladásokat generálni. Jamie is az előbbi mellett döntött, mégis sikerült újat mutatnia. A könyvben nem az a nagyszerű, hogy időt spórolunk, nem is az, hogy trükköket tanulunk, hanem az, hogy sikerül egy új, a hétköznapokban igen hasznos konyhai látásmódot prezentálnia. Minden egyes menüsor lépésről-lépésre meg van szerkesztve és minden perc be van osztva. Nincsen téblábolás, várakozás, bambulás, munka van! A tökéletesen koreografált konyhai táncunk segít abban, hogy megspóroljuk az időt. Meg kell tanulnunk, hogyan tudjuk a folyamatokat úgy kombinálni, hogy ne egyszerre kelljen öt féle dolgot csinálni, hanem mindent gondosan eltervezve egymás után. Amíg forraljuk a vizet a tésztának, addig összevágjuk az zöldségeket. Amíg fő a tészta, addig kikeverjük a desszerthez szükséges krémet, és még sorolhatnám.
Jamie azt mondja, az időhiány csak puszta kifogásként szolgálhat arra, hogy elkerüljük a főzést. Mindezt megfejeli egy olyan mondattal, hogy majd’ kicsordul a könny a szemünkből: „A családra szánt idő manapság egyre inkább háttérbe szorul, ezért abban bízom, hogyha megtanulunk gyorsan elkészíthető, finom ételeket tenni az asztalra, akkor étkezéseknél újra többet lesznek majd együtt az emberek.” A másik fő ellenérv, hogy drága otthon főzni, pedig ha a készételek árát vagy a házhoz rendelt ételek alapanyagköltségét összeszámoljuk, akkor olcsóbbra jön ki a házi koszt, mint a többi. Ráadásul az sem utolsó szempont, hogy így pontosan tudjuk mi van benne és hogyan készült.
Sült kolbász tormás pürével, zsályás pórémártással
A 30 perces kaják gondolatvilágának elsajátításához nem elég pusztán egy jó recept, a konyhánkat is ennek szellemében kell berendeznünk, illetve felszerelnünk. Aggodalomra semmi ok, Jamie ebben is segít nekünk! Részletes listát ad arról, hogy a receptek elkészítéséhez mire van szükség. Ezek közül egy jól bejáratott háztartásban szinte mindent megtalálunk, néhány pedig külön hasznunkra válhat az időspórolásban is.
Sült kolbász tormás pürével, zsályás pórémártással
És akkor térjünk is a lényegre, hogy hogyan vizsgázott a könyv, vagyis inkább én. Nem volt könnyű az ötven menüből kiválasztani egyet, mert jobbnál-jobb fogásokat kínál. Az egyszerű tésztáktól a halakon át az egzotikus, távol-keleti fogások közül mindent felvonultat. Én igyekeztem a szezonalitást és a viszonylag egyszerűbb alapanyag-beszerzést figyelembe venni. Mert van benne jó néhány olyan recept, amihez igen nehezen tudunk bevásárolni. Ezzel persze nincs is baj, mert egy angliai hiper-szuperben jóval nagyobb a kínálat, és a receptek ehhez lettek kitalálva. Semmi gond, itt jöhet a fantáziánk: helyettesítenünk kell. Az általam választott menühöz például sütnivaló angol kolbász kellett volna. Sehol nem kaptam, így maradt a bajor. A salátához vízitormát kellett volna használnom, na ezt sem sikerült megkapnom. Egyébként nem csak az a zseniális a receptekben, hogy minden mozdulatunkat szabályozza a hatékonyság érdekében, hanem hogy a menük úgy vannak összeállítva, hogy egy-egy alapanyag vagy íz visszaköszön más fogásokban is. Az általam választott menüben például a póréhagymás mártáshoz cidert kellett használni, míg a desszert egy töltött alma volt, a tormás burgonyapüré pedig a vizitormás salátában köszönt (volna) vissza.
Mandulával és aszalt sárgabarackkal töltött alma
No és akkor a végeredmény. Szerintetek sikerült? Sajnos nem. Bár ez talán nem a könyv hibája, hanem inkább a sajátom. A legnagyobb baj az volt, hogy csak menet közben realizáltam, hogy késes betétű robotgép kell az alma töltelékének összeállításához. Ez az irodai konyhában nem volt, így hát zacskóba töltve, sodrófával kellett összetörni a mandulát, a sárgabarackot pedig késsel apró kockákra vágni. Ezzel már ugye alapból elbuktam az időkorlátot. És akkor közben válaszolni kellett egy-két emailre, na meg beszaladni a tárgyalóba egy gyors megbeszélésre, itt pedig vége is szakadt az időmérésnek. Mondjuk, ha mindezek a hátráltató tényezők nem lettek volna, akkor sem hiszem, hogy elég lenne erre 30 perc, mert tényleg úgy kell pörögni, ahogyan a profik, és gondolatban mindig egy lépéssel előrébb járni. Jamie azt mondja, hogy ez megtanulható, és később akár a saját menünket is képesek leszünk így megtervezni. Nincs más dolgunk tehát, mint beszerezni a könyvet és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!
A dekorációt köszönjük a Butlers-nek!
