3 + 1 ok, amiért imádni fogod a Chef’s Table új évadát

Idén ősszel ötödik évadával tért vissza a Netflix saját gyártású kultikus dokumentumfilm-sorozata, a Chef’s Table.  Elmondjuk, mi miért imádjuk!      

A idén ősszel az ötödik évadával jelentkező Chef’s Table változtatott a gasztronómiai tárgyú tévés tartalmak eddig jól bevált receptjén. Míg korábban az egyórás gasztronómiai filmek egyet jelentettek a főzőműsorokkal vagy a világutazó, egzotikus helyekre látogató séfekkel, addig a Chef’s Table művészi szintre emelte a műfajt. Ebben a sorozatban nincsenek receptek, drámai képsorok, vannak helyette gyönyörűen filmezett képkockák, és a világ leghíresebb séfjei, akik legintimebb vívódásaikba avatják be a nézőt.

Az eddigi évadok során olyan nevek ültek kamerák elé, mint Massimo Bottura, Ana Ros vagy Alex Atala.

A színvonal eleve magas volt, és nem sok sorozatról mondható el, hogy az ötödik évadában is képes újat mutatni, sőt megújulni. A Chef’s Table esetében azonban éppen ez történt: az ötödik évadban újult erőre kapott, és az alkotók az eddigieknél is aktuálisabb témaválasztásokkal rukkoltak elő. Lássuk, miért fogod imádni ezt az évadot!

1. Aktuálisabb, mint valaha

Az illegális bevándorlók helyzete, a Trump-adminisztráció zéró toleranciája az idei év egyik legmegosztóbb témája. A Chef’s Table az állásfoglalást a nézőre bízza, mindenesetre az évad legjobb (és egyben első) részében rögtön beletenyerel a kérdéskörbe.

Cristina Martínez mexikói bevándorló, aki hivatalos papírok nélkül, amerikai férjével együtt süti a barbacoát, az órákon át föld alatt gőzölt bárányhúsból készült mexikói specialitást.

Cristina Martínez

Az epizódban nagy hangsúlyt kap Cristina első, őt bántalmazó férje, a menekülés a sivatagon keresztül, és Cristina lánya is, akit tíz éve csak Facetime-on keresztül lát. A asszony zöldkártyakérelemét ráadásul az amerikai férje ellenére már kétszer elutasítottak. Az epizód ennek ellenére nem süllyed szomorúságba, inkább egyfajta keserédes hangulat jellemzi - és persze rengeteg, isteni mexikói taco is szerepel azért benne.

2. Elérhetőbb, mint valaha

A sorozat idén kilépett a Michelin-csillagok világából, és földi halandó számára is elérhető séfek éttermét is bemutatja. Martínez már említett éttermei, a South Philly Barbacoa és az El Compadre mellett az isztambuli Çiya Kebap és Çiya Sofrası séfje, Musa Dağdeviren az évad másik fénypontja.

A pékként induló Dağdeviren missziója, hogy a sokszínű török konyha hagyományait tovább örökítse.

Musa Dağdeviren

Régi receptek után kutatva járja az országot, kecskepásztorokkal együtt bejárja a török hegyeket, és okítja a fiatal séfeket, akik Törökországban is többnyire a francia konyhaművészetet gyakorolják. Az epizód egy igazi kulináris utazás a török gasztronómiába, a kebapon innen és túl.

3. Tele van inspiráló nőkkel

Az évek során a Chef’s Table-lel szemben megfogalmazott egyik legfontosabb kritika éppen az volt, hogy 98%-ban férfi séfeket vonultatott fel. Az alkotók ebben az évadban a két férfi és két női séffel észrevehetően elindultak egy másik irányba.

A harmadik epizódban a thai Bo.Lan női séfje, Bo Songvisava mesél az igazi thai konyháról, és arról, hogy csak a turisták kedvéért nem fogja kevésbé fűszeressé tenni az ételeit.

Bo Songvisava és férje, Dylan Jones

Bo epizódja erős párhuzamban áll a török Dagdevirenével, hozzá hasonlóan ő is a hagyományok továbbörökítését tekinti első számú céljának, és a mindennemű konyhaművészet legfontosabb mondata is az ő szájából hangzik el:

"Szakács vagyok, nem szuperhős. Nekem is jó hozzávalók kellenek. Ha ezek nincsenek meg az elejétől, nem tudok finomat főzni - ez különösen igaz a thai konyhára, ahol minden komponensnek passzolnia kell egymáshoz."

+ 1 vizuálisan is gyönyörűbb, mint valaha

Híres testvér árnyékában nem egyszerű létezni, hát még akkor, ha ugyanazon a területen jeleskedik, ahol mi magunk éppen próbáljuk megvetni a lábunkat. A spanyol konyha nagyágyúja, Albert Adriá évekig bátyja, a séflegenda Ferran árnyékában élt. Cukrászként kezdte Ferran Michelin-csillagos éttermében, az El Bulliban, ám hamarosan egyre többet kísérletezett a desszerteken kívül is.

Albert Adriá

Az El Bulli harmadik Michelin-csillagának megszerzésében már szerves része volt, a média azonban még mindig csak az idősebb Atalával foglalkozott.

Huszonhárom év után hagyta ott az El Bullit és lépett a saját útjára, ahol némi útkeresés után mint experimentális tapas-séf futott be. Az évad vizuálisan legszebb része, és tökéletes lezárása az övé.

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

„A jófajta semmi a legnagyobb érték” - Fónagy Dóra belsőépítész mesél a Stand étteremben végzett munkájáról

Legújabb receptek

Céklaravioli

Hideg előétel céklából nagyszerű ricottás-parmezános-citromhéjas töltelékkel, pont olyan, mint a legjobb olasz ravioli, csak még színesebb, ízletesebb. Nagyszerű lisztmentes ünnepi ...

Céklacarpaccio

Húsmentes carpaccio céklával. A hajszálvékony céklaszeleteket csodálatosan tálalhatjuk mandulaszósszal, zöldsalátával, csírával, magokkal, bogyós gyümölcsökkel, akár ...

3 napos mézeskalács-sajttorta

Egy igazi fűszeres karácsonyi finomság. A nevét azért kapta, mert a mézeskalácsok és a torta pihentetési ideje miatt 3 nap alatt készül el. Kóstoljátok meg! :)

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...