Az ízesített, nagyon színes, nagyon habos joghurthabok! AAAA - nagyon szerettük őket, cukor és adalékanyag ide vagy oda. Akkor nem érdekelt az senkit se :) Citrom, eper, zöldalma.

ZSELÉ! Nem zseléS, zselé! :) Nagyon megvan mindenkinek itt a cégnél az emléke, mivel anyuink ezekben tárolták a családi fotókat vagy a karácsonyfadíszeket, miután kiürültek, nálatok?

Na, nekem személy szerint ettől dobbant meg a szívem legjobban (eddig). Előttem van, ahogy felnyitjuk, és kiárad a mű mézillat, és a kis barna, rovátkás-mintás kekszek a szánkba vándorolnak.

A helyesírási hibától eltekintve ('csokoládés tej' tudtommal külön írandó) a design és a külalak is hagy némi kívánnivalót maga után, de azért jó szívvel emlékszünk rá:)

Narancs- és citromgerezd formájú keménycukorka. Borzalmas, imádtuk.

Hát még a csomagolás is elevenen él bennünk a piros betűkkel - mikor végeztünk vele, mindig lerágtuk a kis műanyag pöcköt is.

Sulibüfé, abszolút sulibüfé-hangulat. Próbálod beleszúrni a kis lukba a hátuljára ragasztott szívószálat, de nem találod el normálisan, és kifolyik az akkoriban kuriózumnak számító igazi rostos gyümölcslé!

LEO - az egyetlen híres magyar jégkrémmárka. Dobozos fagyi, poharas fagyi és jégkrém Ez is elég előremutató volt akkoriban!

Na nálunk ez a doboz jelentette a Karácsonyt - emlékszem, hogy olyankor biztos hogy előkerült egy dobozzal, és szigorúan a krémet kinyalogatva volt fogyasztandó. Karácsonyfadísz-tárolásra is alkalmas volt.

Téli fagyi - ez nem annyira retro, illete az, de a mai napig életben tartották a gyártók...vagy a vásárlók :) Sőt, otthon is elkészíthető, az oldalon is találsz hozzá receptet!

Az egyik az igen sokféle Túró Rudiból régről, ez éppen a citromos ízű csomagolása volt. A kislány- és kisfiúfejek teljesen visszahozzák az ovis- és iskolás hangulatot!

Ez is olyan keksz, aminek teljesen előttem van az íze, és hogy hogy nézett ki, mikor felnyitottuk. Glédában álltak a vajas illatú kekszek, az biztos :)

A másik klasszikus csomagolás - ez már ekkor is pöttyös volt! Én sokkal jobban szerettem, mert savanykásabb volt a töltelék. Ti?

Ez valóban egy ősi kövület a múltból - Albert keksz, ahogyan talán már nem is emlékszünk rá. Vajon már itt is kerek volt?

A jó öreg kisflakonos üdítőitalpor, amit szerintem ember nem készített el - mindenki a szájába öntötte, a vége pedig mindig bele is ragadt az üvegcsébe.

A jó öreg Balaton szelet régi kiadásban- emlékszem, a sárga borításból ki kellett tolni a sztaniolpapírba csomagolt csokis nápolyit!