Jaj, ha tudnátok, nálam mennyiszer volt ez a csúnya piros fa fűszertartó a babaágy! Elkértem anyukámtól, ő levette róla a fűszereket, én megágyaztam rajta. (fotó: vatera)

Régi orosz robotgép hatmillió alkatrészből - óriási dolog volt akkoriban egy ilyen gép. Modern volt, különleges, és végre banánturmixot is ihattunk! (fotó: retronom)

Nekünk megvolt a teáskanna (melyet csúnyán elszínezett a tea) és a kis kotyogós kávéfőző, nektek? A 4-es ételhordó pedig engem a vállalati üdülők éttermeiből elhozott ebédeket juttatja eszembe. Lebbencsleves, mákos tészta, ivólé. (fotó: retronom)

Egy igazán leharcolt konyhai mérleg. Kinek volt ilyenje? (fotó: galeriasavaria)

Derelyevágó! Látszik rajta az idő vasfoga, valószínűleg nem kevés sajtos rudat és szilvásderelye-tésztát vágtak ki vele :) (forrás: galeriasavaria)

Jaj, a cuki kis kézzel tekerős habverő. Nem tudom, mennyivel gyorsította a dolgot a kezünkhöz mérten, de megsaccolom, hogy semennyire sem. Mindenesetre a csuklónk pihenhetett közben. (fotó: galeriasavaria)

A Világ Legjobb Szendvicssütője - direkt nagy betűvel írva. Örökké visszasírjuk, az tuti. Nálunk egy citromfacsaró ráolvasztásával végezte be életét. Ne felejtsük, akkoriban a kenyérpirító is ez volt, és fordítani kellett hozzá a szeleteket! (fotó: ihu.hu)

Mák- és diódaráló, melyhez kiskoromban rengetegszer én nyomtam a fa tömítőt, nagy erőlködve. A karácsonyi bejglisütés fontos kelléke volt! (fotó: galeriasavaria)

Felkurblizható húsdaráló - na ezt még nehezebb volt tekerni, de azért nem volt semmi magunknak darálni a disznókockákat a töltött paprika gombócaihoz! (fotó: galeriasavaria)

Ez sem mai darab, de a célnak megfelel - szokták mondani. Az is lehet, hogy pontosabban mért, mint a mai digitális mérlegek. (fotó: galeriasavaria)

Na és a nagy kedvenc, igazi szoci gyerekkor-hangulatot keltő darálók - méghozzá a közértek előterében elhelyezve. Anyu már bevásárolt, fogjuk a kezét, de még megdarálja a kávét otthonra. Emlékszem, hogy mindenhol kiszóródott kávészemek voltak, imádtam! (fotó: blog.xfree)

A habszifon, a klasszikus! Mindig ebből volt a legjobb a tejszínhab - egyenesen a szánkba fújtuk, természetesen. (fotó: galeriasavaria)

És a patron! Mindig a közértek raktárainál volt kapható, ahol az üres üvegeket is le kellett adni - ha jól rémlik. Az elhasználtakat pedig lefelé fordítva tettük a dobozba. (fotó: galeriasavaria)

A legjobb és legnagyobb szódás szifon, ami akkoriban létezett, és mivel átlátszó volt, láttuk, mennyi van még benne. Szódakészítésnél pedig minden szülő aggódott, nehogy kivigye a gyerekek szemét! (fotó: galeriasavaria)