Sok-sok évvel ezelőtt abban a kedves faluban, azon belül is abban a legendás pékségben a Miska pék S alakú kifliket sütött. Sose kóstoltam, de még nem is láttam ezeket a csodálatosan puha, illatozó, különleges finomságokat, csak hallottam róluk, de azt viszont sokat. Mert az S alakú kifli nálunk bizony gyakran emlegetve vagyon, mert annak az ízével azóta se ér fel semmilyen kifli íze. Én már sok-sok kiflireceptet kipróbáltam, többet magam is kitaláltam, de állítólag egyik se közelítette a Miska pékét. Most megpróbáltam ezt a lisztpépes módszert, mert ezzel a kalács is, a kenyér is nagyon puhává és könnyűvé sikeredett, és észrevehetően vékonyabb lett a héjuk. És ez a kifliknél sem hátrány. Szóval megsütöttem a kiflit, és ennyire még sose vártam, hogy kihűljön és megkóstolhassuk végre. Mert vártam a véleményt, hogy közel jár-e már az enyém ahhoz a legendás kiflihez. "Először is, az nem görbült ennyire.:)) De a lényeg, hogy ez eddig a legfinomabb az itthon sült kiflik közül, mert hihetetlenül puha, papírvékony a héja, és le is tekerhető (ez fontos szempont), mint régen - kaptam a várva várt véleményt, - de mégsem annyira finom, mint a Miska péké volt." Remélem, csak azért, mert az emlékezet mindent megszépít.