Volt egyszer az Anna Malomban egy szakácsom (sok szakácsom volt, de akiről most mesélek, egy nagyon vagány srác volt!), lusta volt a végletekig, mégis pár ételt tőle tanultam, és életemben olyan finom barnamártást sohasem ettem, amilyet ő készített. Mindig volt készen barnamártás a konyhájában, nem tanultam el tőle készítését, mert egyszerűen nem lehetett odanézni, amikor főzte, annyira gusztustalan volt az egész! Mindenféle maradékot összegyűjtögetett és pár hetenként földobta egy 15 literes fazékba, mondom nem tudom mit művelt vele, mert én nézni nem bírtam. Órákig főzte az biztos, és Isteni volt, amikor elkészült! Történt egyszer, hogy elmentünk a vendégekkel úszni, meghagytam, mit főzzön Lajosom vacsorára. Azt mondtam, a desszertet őrá bízom, legyen meglepetés! Hazajöttünk az úszásból, terítek a vacsorához, kérdem, mi lett a desszert? Azt mondja Lajosom egyenesen a képembe, hogy nincs desszert. Az a meglepetés, hogy nincs desszert! Megszólalni sem bírtam, de Lajosom valamit levehetett a szemem állásából az ő hátralévő életét illetően, mert azonnal korrigált: - Máris készül a desszert, főnökasszony! Fölnegyedelt pár banánt, vajon megsütötte és mézzel leöntve tálalta. Lajosom egészen eredeti egyéniségének és elévülhetetlen érdemeinek köszönhette, hogy azonnal nem csaptam agyon! Mindenesetre ezen az estén született a narancsmártásos sült banán gondolata a fejemben. Lajosom elévülhetetlen érdemei közül még azt is elmesélem, hogy hogyan mentette meg a vendégeim életét és az Anna Malmot. Eléggé el nem ítélhető módon, Olaszországban kujtorogtam éppen a kedvesemmel, amikor egy forró nyári napon, ebédidő kellős közepén kifogyott az egyik gázpalack (két gáztűzhelyen főztünk az Anna Malom konyhájában). Sebaj, mindig volt tartalék palack. Üres palack el, teli érkezik. Ahogy Lajosom be akarja kötni az új teli palackot, annak a feje elvált a tartálytól és borzalmas sugárban elindult kifelé a gáz a palackból. Az étteremben vagy húsz ember, a másik tűzhelyen ég a gáz. Lajosom hihetetlen lélekjelenléttel felkapta a beteg palackot és a zárt ablakon keresztül kihajította a konyhából. A konyha ablaka az első emleten volt, a parkoló fölött, mégis: EZ VOLT AZ EGYETLEN JÓ MEGOLDÁS!