Otthon szép hagyomány karácsonykor halászlét enni. Édesanyám is csinálta, nagyanyám is csinálta, meg talán még az ő szépanyja is... Na de mi történjék, ha Skóciában 24-én délután a barátnőmnek eszébe jut, hogy igazándiból a halászléről megfeledkeztünk? Nos, ekkor a férfi lemegy és "vadászik". Ezzel egy probléma van: se harcsa, se ponty nincs elérhető közelségben... A megoldást arckönyv barátunk és Gundel Károly 1937-es szakácskönyve adja: a halászlé bármiből készülhet, innen a neve is. A levesbe tehát az utolsó pillanatban összeszedett tonhalkonzerv és némi Basa Fish került, körítésnek kínai levestésztával. Mert ilyen sznobok vagyunk. Ja, meg mert az volt. :-D Innen üzenem a ponty kedvelőinek, hogy túlértékelik. :-P