A már leírt önmagával sűrítés egy szuper dolog, főzelékeknél ideális például. A habarás is kiváló, én ehhez mindig teljes kiőrlésű (jobbára tönköly) lisztet használok. A kutya sem veszi észre a különbséget, de legalább került egy kis plusz rost az ételbe.
Nagy kedvencem továbbá ugyanez zabbal, azaz zabpelyhet vagy zabpehelylisztet hagyok tejben/tejfölben állni, míg fő az étel, aztán ezzel sűrítek. (Máskor meg vegyesen használom a zabot a tk. liszttel.)
De éppenséggel rántást is lehet csinálni kevés repceolajjal, teljes kiőrlésű liszttel, máris egészségesebb.
Aztán ott van még a szárazon, zsiradék nélkül pirított (szintén tk.) liszt, amit aztán az étel levével kikeverhetünk, és visszaönthetjük az ételbe.
Remekül sűrít továbbá a vöröslencse is, ami nagyon gyorsan péppé fő, saját íze alig van, viszont bárminek ad egy sűrűbb állagot és krémes, kellemes textúrát. Sajtos ételekhez kifejezetten ajánlott.
Szószos húsoknál azt is gyakran alkalmazom, hogy a legelején (tk.) lisztbe forgatom a húst csak úgy lazán, ezzel a "bundával" megpirítom nagyon kevés olajon, majd a többi hozzávalóval ahogy együtt főzöm, a liszt leoldódik és sűrít.
Alkalmazható bizonyos ételekhez krémsajt is, mint "sűrítő elem". De a szintén korábban már emlegetett tört, turmixolt krumpli is jó megoldás.
