Gyerekkoromban a hétvégi ebédek, vacsorák királya mindig a sült hús volt. Persze a vasárnapi rántott hús sosem maradhatott el, de általában mindig társult hozzá egy kis kacsa, sertés vagy épp borjú sült. Nem óriási adagban persze, hisz általában úgyis mindenki a rántottra csapott le, de jelzésértékűen mindig ott figyelt az asztalon, sőt, volt, hogy átvette a fő helyet, és a bundás rivális szorult a perifériára. Így szerettem - aztán egy jó időre untam meg - a kacsasültet, tanultam meg a karaj különböző elkészítési módját (szalonnával tűzdelve a legjobb!), és vélhetőleg innen datálódik a karácsonyi, híres, másfél hétig pácolt, 4-5 órán keresztül, "lassú tűzön" készült borjúsültem is. Szóval a sültek meg én szép és dicső múltra tekintünk vissza, így természetesen nálam is sűrűn kerül az asztalra egy-egy a gyerekkoromból hozott fogás, egy kicsit újragondolva.
Péntek van, úgyhogy sültekre fel! Összeszedtem néhány receptet, ami már csak kiindulópontnak is jó lehet. Szeressük akár a csirkét, a marhát vagy az utóbbi időben kissé mostohán kezelt sertést, biztosan találunk olyan receptet, amit az előttünk álló hétvégén szívesen elkészítenénk. Persze azért csaltam egy kicsit, hisz ott figyel egy rántott hús is, de valljuk be, ez egyetlen hétvégi húsos összeállításból sem maradhat ki!
