Napok óta fájt a fogam a szekrényben lapuló pudingra, de mindig arra gondoltam, hogy jaj, Vica, késő van már, ilyenkor ne pudingozzál, gondolj a kilókra..., úgyhogy inkább csak ettem egy fél kocka csokit titokban. :) De a péntek délutánok pontosan arra jók, hogy az ember bemenjen a konyhába, és megadja magának, ami jár (nomeg a puding-projektet sem lehetett tovább halogatni :) ). Azt már a konyha felé menet kigondoltam, hogy majd úgy töltöm bögrébe, hogy az egyharmadánál és a kétharmadánál keserűcsoki-darabokat szórok bele. Aztán, miközben melegedett a tej, bevillant, hogy lehet, hogy inkább zabkását ennék... Gondolat gondolatot követett, a langyos tej már tálban volt, a lábosban pedig főtt a zabkása... Amikor megkóstoltam, tudtam, hogy mégsem az Erzsimamám krumplisprószája lesz a legelső receptem a nosalty-n. :)