Ribizliparfé forró chilis-csokoládés öntettel
Ma elhatároztam, hogy veszek egy fagyigépet. Milyen naiv voltam! Azt hittem, a fagyigép olyan, hogy belerakod a cuccot, és le is fagyasztja. Több boltban is jártam. Közölték, hogy, na, olyan nincs, kezicsókolom. Mindegyiknek a tálját előbb le kell fagyasztani, majd a fagyival együtt ismét betenni a fagyasztóba, és úgy mehet a keverés-kavarás. Persze még az őskorból ismertem ezt a módszert, de azt hittem, azóta előrehaladottabb a háztartási gép-ipar. Na, ezért nem adok pénzt, gondoltam, meg egyébként sincs akkora hely a fagyasztómban. Konkrétan akkora bilije volt mindegyiknek, hogy ipari méretű fagyasztó kellett volna hozzá. De mivel eltökéltem, hogy csakazértis készítek házi fagyit, elővettem mesterszakács barátom parfé receptjét. Jelentem, kanállal is adagolható! Az állaga egyáltalán nem fagyos, hanem inkább habkönnyű. Úgy éreztem magam, mint Tom Hanks a Számkivetettben, amikor hosszas próbálkozás után végül sikerült tüzet csiholnia: "I made fire!" I made ice cream! Csináltam fagyit! Fagyigép nélkül. :)
