Répakrémleves római köménnyel
Ültem az IC-n Budapest felé tartva, s bár kinn dúlt a kánikula, a vasúttársaság áldásos gondoskodása révén kardigánban vacogtam. Bal felől az ülés mellől ömlött rám a saccra max. 10°C-os levegő, ugyanis a légkondit -mint rendszerint-, most is "enyhén" alulállították. Próbáltam magam elfoglalni, hogy ne a vacogásomat figyeljem. A könyvemet sajnos otthon felejtettem, de észrevettem egy IC magazint a szemközti ülésen, azt kezdem lapozgatni. Mindent el tudtam képzelni, de hogy receptet is találok benne, az eszembe nem jutott volna. Pedig ott díszelgett ennek a mutatós kis répalevesnek a fotója. Onnantól fogva már nem csak fáztam, de éhes is voltam, annyira guszta volt. Azóta már tudom, hogy nemcsak szép, de igazán finom is ez a leves. A receptjét ugyanis azonnal leírtam, és amint lehetett, el is készítettem. Jár érte a piros pont a vasúttársaságnak! De a légkondi miatt attól még megkapja a feketét...
