Makkermanóval, azaz Gabival egy ideje egymást bátorítjuk kenyérsütésre. A krumplis kenyérre ő inspirált engem csodálatos burgonyás kenyereivel. Én addig csak egyszer csináltam, az is rossz lett. Akkor még nem tudtam, hogy a vacak kenyérsütőgépem volt benne a ludas. Mindenesetre egy életre elvette a kedvem a krumplis kenyértől. Legalábbis eddig azt hittem. De jött Gabi az ő csodaguszta kenyerével, és akkor azt mondtam, az nem lehet, hogy én sose süssek ilyen ínycsiklandó finomságot. Belátom, nem lett olyan takaros, mint Gabié, szóval a külcsínyen még alakítanom kell, de a belbecs már tökéletes! :) Mégiscsak szuper a krumplis kenyér! (És most számoltam a költségeket, megdöbbentően olcsó.)