Ez nem egy egyszerű csokis keksz, számomra ez A csokis keksz. Álmomból felkelve is tudom a receptet, és ennek igen egyszerű oka van: ezzel a sütivel indult a sütési pályafutásom. Előtte is sokat mozogtam a konyhában, anyukámnak segítettem, vagy sütés nélküli édességeket (pl. kókuszgolyót) készítettem. A sütőhöz azonban hozzá sem mertem nyúlni. A sütő számomra egy félelmetes szörnyeteg volt, jóformán a közelébe se mentem. Aztán olyan 13-14 évesen egy nap egyszer csak azt gondoltam: ugyan már, összesen két gomb van azon az átkozott sütőn, mindenki meg tudja csinálni. Felcsaptam az akkori kedvenc olvasmányomat, Stahl Judit Gyorsan, valami finomat! című könyvét, és megsütöttem belőle a Csokoládés tallérok elnevezésű receptet. És ugyanolyan jó lett, mint amilyen most, öt évvel később. Ezek után azt hiszem, nem kell magyaráznom, mennyire egyszerű ez a recept. Bárki nyugodtan fogjon neki, még az is, aki most még fél a sütőtől!:) Annak idején a másik nagy félelmem a késes daráló volt, mondjuk még mindig, ha meghallom a hangját... És az eredeti recept utasítása szerint késsel szeletelgettem picire a csokit. Na ezt nem ajánlom, de ha épp daráló híján vagyunk, megteszi. A tallérok melegen lágyak, omlósak, kihűlve keksz-szerűbbek, de nem ropogósak. Én a meleg verziót szeretem, sőt, van hogy másnap reggel mikróban újramelegítem.:)