Kiskoromban imádtam a pöttyös és csíkos könyveket. Fehér Klára "Bezzeg az én időmben" című kislány-regénye a '30-as évek végén játszódik, a főszereplő lány családja nagyon szegény, és amikor az udvarlója bemutatja otthon, ezt a krémet készíti el, mert nagyon olcsó, de mégis különlegesebb, mint egy átlag piskóta. Évekig gondoltam rá, hogy majd egyszer megcsinálom, aztán elfelejtettem. Aztán pár hete találkoztam Katival, azzal a nagyon kedves NoSalty olvasóval, akiről már meséltem a Marlenka kapcsán. Kaptam tőle ajándékba egy csomó szakácskönyvet, sőt olyan kedves volt, hogy idős nagynénje évtizedek alatt összegyűjtött és gyönyörű gyöngybetűkkel lejegyzetelt receptgyűjteményét is lefénymásolta nekem. Hazaérve azonnal rávetettem magam, komolyan egy kincsesbánya! Na és ebben a csodás receptgyűjteményben megtaláltam a Boszorkánykrém receptjét. Igaz, ott eperrel készült, de hát most nincs eperszezon, én meg amúgy is az almás verzióra vágyom már vagy 15 éve. Külön érdekesség, hogy a recept szerint a habot egy órán át kell verni kézzel, akkor lesz a pici püréből és pár tojásból viszonylag nagy mennyiség. Na, én ennyire nem voltam bátor, habverővel csaltam, de aki gondolja, próbálja ki :). Ma vacsorára vendégek jöttek, Eszter mennyei Chili con carne-ját csináltam, ami után nagyon jól passzol a krém. Annyira könnyű, hogy minden nehéz fogás után lecsúszik, csak egy kis édes érzés marad utána. :)