Ezt az ételt a fiamtól tanultam. Ami azért érdekes, mert ő egyáltalán nem főzős típus, másban jeleskedik. Ezt a tudományt pedig meghagyja a hölgyeknek. Ezért is lepődtünk meg egyik vasárnap reggel (nagyon rég volt már), amikor arra ébredtünk, hogy tilos kimennünk a konyhába, mert most ő készít nekünk reggelit. Gondoltuk, valami szendvicset gyárthat, de mikor már szálltak befelé az illatok, akkor eszméltünk rá, hogy itt valami főzés folyik. Roppantul kíváncsivá tett, és türelmetlenül vártam, hogy megkóstolhassam a nagy művet. Nagyon ízlett. Azóta is az étlapunkon van, ha gyorsan akarok valami meleget összedobni. Ma pl. fél kettőkor értem haza a hozzávalókkal, és kettőkor már ehettük is ezt az egyszerű, de finom kis egytálételt. A fiamnak pedig köszönet a receptért!