Leginkább a grépfrúthoz hasonlítható ez a Távol-Keleten őshonos citrusféle, de méretét tekintve nagyobb annál (egyes példányok átmérője a 30 centimétert is elérheti, és nem ritka a 6-8 kg-ot nyomó pomelo sem). Zöldessárgás színű héja vastag és szivacsos, gyümölcshúsa sárgás, rózsaszínes és vöröses lehet, ízét tekintve pedig lágyabb, enyhébb, kevésbé savas, mint a grépfrút. A vastag héjból lekvárt is fõznek és a kínai konyhában felhasználják fűszerként vagy kandírozott formában is. A pomelo héja segíti leginkább vásárlásunkat. A hibátlan, már-már sárgába hajló színű gyümölcsöket válasszuk, mert ezek a legédesebbek. Miután héja igen vastag és könnyen lefejthető, így az a gyümölcs állagáról nem sokat árul el. Miután a pomelo igen messziről érkezik hazánkban és addig is sok vegyszeres kezelésen megy keresztül, elsőként alaposan mossuk meg az egyébként ehetetlen héjat. Ezután vagy megpucoljuk, vagy nem, hiszen fogyasztható a grapefruithoz hasonló módon, vagy gerezdjeire szedve, mint a narancs. A pomelo túl különleges ahhoz, hogy ne nyersen, pusztán saját ízéért fogyasszuk. Ha túl savanyúnak bizonyul, ami előfordulhat, akkor szórjuk meg egy kevés cukorral vagy csurgassuk meg mézzel. Sok káliumot és kalciumot tartalmaz, és mint minden citrusféle, a pomelo is kiváló C-vitamin forrás. Kálium tartalmának köszönhetően jó vérnyomás szabályzó, illetve immunrendszer erősítő. (forrás: Gourmandnet, Wikipédia)