Az egyik legfinomabb trópusi gyümölcs. Előfordulása trópusi éghajlatú területeken, őserdőkben jellemző. Őshazája Közép-Amerika és Dél-Amerika. A Fülöp-szigeteken a 16. század elején leveleinek rostjából szöveteket készítettek. A 19. századra hazánkban is elterjedt. Az Esterházy család Kismartonban lévő kastélyánál üvegházakban nevelte az ananászt, amelyből 1830-ban 400 db-ot szüreteltek. A nyers ananász nagyon egészséges, sok rostot tartalmaz. Általában önmagában és édességekben fogyasztjuk, azonban a keleti konyhaművészetben előszeretettel teszik hús-, hal- és rizsételekbe is. Nem utóérő gyümölcs, így vásárlásakor fontos a választás: friss illatú, zöld levelű, egységes színű egyedet vegyünk. A növény 3-4 évig ad gyümölcsöt. Frissen szedett állapotában, a héj zöldes árnyalatú, húsa savanyú, színe sárgás. Érettebb korában már édesebb, és sárgás színéből világos barna lesz. Befőttként, krémlevesként, szárnyas húsok mellé köretnek is megfelelő. Az ananász a forró tartományokban üdítő ereje miatt kedvelt gyümölcs, frissen, szeletelve szokták fogyasztani. A trópusokon az ananász levéből megerjesztve bor, nanaja nevű likőr és szeszesital készíthető. Indiában orvosságnak is használják. Elismert zsírégető hatása van. (Forrás. Gourmandnet)