Az amaránt növény magjából nyert liszt. Az amarántlisztet kenyerekhez, különböző süteményekhez, linzerekhez használhatjuk Az amaránt, vagy más néven disznóparéj a Föld egyik legősibb kultúrnövénye. Közép-Amerika népei már 5-6000 évvel ezelőtt kenyérgabonaként termesztették. Ez a növény szemtanúja volt az Azték és Inka briodalmak felvirágzásának és hanyatlásának. A kontinens felfedezése előtt az őslakosoknak a kukorica és bab mellett a harmadik alapvető táplálékforrás az amaránt volt. Amerika felfedezését követően a keresztény Európából érkezők számára az amaránt barbár vallási rituálék eszközének számított, ezért még a termesztését is büntették. Az 1970-es években fedezték fel újra ezt a páratlanul magas beltartalmi értékű "gabonát". (Bár növénytanilag nem a gabonákhoz tartozik, de a hasonló felhasználási lehetőségek miatt gyakorta illetik ezzel a névvel.) A gabonákkal ellenben az amarántnak sokkal több fehérjét tartalmaz, és jelentős a magnézium, vas, és kálcium tartalma is. Kiváló mikroelem-forrás. Az egész magból a hajdinához hasonló köretet készíthetünk; puffasztott állapotban pedig a reggeli joghurtba keverve fogyaszthatjuk.