A rendszerváltás utáni nyaralások egyik kedvelt célpontja Görögország lett, ahonnan hoztuk magunkkal a tengerparton gyűjtögetett kagylókat, az elmaradhatatlan lakatlan szigetes hajóutak élményét és a gyros-őrületet. Nem is kellett sokat várni, hogy az első büfék megnyissanak, aztán ma már ott tartunk, hogy az egyik legnépszerűbb utcakajává nőtte ki magát ez az egyébként a törököktől honosított étel. Akit mélyebben érdekel a lenyúlás mibenléte és folyamata, az olvasgasson itt, ellenben aki egy jó receptre kíváncsi, annak jöjjön néhány tanács:
- Nyilván a legegyszerűbb, ha a pitát megvesszük a boltban, így máris letudtuk az egyik összetevőt. Lehetetlen kísérletnek tűnik a lyukas tészták otthoni előállítása, pedig csak egy tisztességes recept meg nagyon forró sütő kell hozzá, és megtörténik a csoda: felpúposodik a lepénykenyér, és kiválóan tölthetővé transzformálódik.
- A hús bármilyen lehet: bárány, csirke, pulyka, sertés vagy marha. Egy a lényeg: elég zsíros és szaftos legyen! Célszerű először egyben megsütni, majd utána felvágva serpenyőben rápirítani. A fűszerezésnél választhatunk előre kutyult keverékeket, de az összetevőket minden esetben érdemes elolvasni, hogy tényleg csak fűszer legyen benne, és semmi más oda nem illő ne sorakozzon a hozzávalóknál. Egyébként meg nem nagy kaland otthon elkészíteni a sajátunkat, itt a puska hozzá, én mondjuk tennék bele kevés római köményt is.
- A tzatziki - ha autentikusak akarunk maradni - görög joghurtból készül, és jó, ha a fokhagymával sem spórolunk. A szószoknál az erős pistát hanyagoljuk, inkább magát az ubisalit csípősüzzük kevés szárított vagy friss chlivel.
