Manapság a sertéshúst az egészségtelen ételek közé sorolják, pedig nagyon finom. Minden évben disznót vágunk felesben a fiammal, aki falura nősült. Eltekintve a finomságoktól, a disznóölés nagy élmény. Még mindig rengeteg hagyomány kapcsolódik hozzá, kezdve a hajnali pálinkaivástól az esti rakott káposztáig. Mindig van forralt bor, pogácsa. Ja, és amikor a disznót már leforrázták, és a két hátsó lábánál felakasztották a feldaraboláshoz, a gyerekeknek meg kell húznia farkát, és a disznó "tojik" valami fimomat (a nagymama kötényében rejtőzik). A belsőségeket és a disznó fejét nagy üstben főzik. Amikor a hús puha, nagy szűrőkanállal kimerik egy tálba, és beviszik a konyhába, kiborítják. Mindenki köré gyűlik és szemezget valami finomat, húst, májat, szívet, stb. Ami nem fogy el - márpedig ilyen rengeteg van- megy a hurkába. A velőt nem teszik az abalébe, egy bögrében külön tárolják, mint finomságot. Nagyon kicsi agyveleje van a disznónak. Ehhez jön még a gerincvelő. Soha nem vásároltam még boltban, hentesnél, ezért nem is tudom az árát. Különféle elkészítési módja van, amit most készítettem, az nagyon egyszerű, gyors.