Vadspárgás fritaja
Ezt az ételét először a Labin melletti Lazzarini-Battiala palotában készítették el nekünk. A Battialák Velencétől kapták grófi címüket, hatalmas birtokaik voltak az Isztria keleti oldalán, majd 1825-ben férfi ágon kihalt volna a nemesi név, ezért a gróf lánya férjhez ment a Lazzarini nemesi család sarjához és a két régi név ezentúl együtt élt tovább. Azt már a Sv. (Sveti) Martinban vagy ahogy több térképen is szerepel, Martinskiben, az egykori Lazzarini-Battiala palota, valójában udvarház egyik szárnyában létesített családi apartmanhotelben tudjuk meg, hogy a nemesi család a II. világháború után eladta birtokainak jelentős részét a jugoszláv hatóságoknak és Olaszországba költözött. Az egykori udvarház, amelyet a XVIII. század utolsó éveiben építettek, részben rendezett tulajdonviszonyainak köszönhetően nagyrészt felújított, de azért akadnak olyan részei is, amelyen akad még tennivaló. A háziakkal egész éjjel beszélgettünk pár korsó teran mellett, viszont másnap korán kellett kelni. A reggelink viszont kárpótolt a korai kelésért. Vadspárgás rántotta gőzölgött az asztalon. A vadspárga nagyon különleges ízvilágú, nem olyan semleges ízű, mint a fehér termesztett spárga. Vékony szárai intenzív zöld színben tündökölnek, enyhén kesernyés utóízzel, ami azonban nagyon kellemes, frissítőleg hat.
