Még mindig tart a citrom-szerelem, ami a sós citromnál és a vele készült receptnél kezdődött és még folytatódik is. Születésnapra készült a házi limoncello. Jóuram legjobb barátja, emellett sógora épp a 45-öt ünnepelte. Ő az, akit elég nehéz meglepni, mindig fejtörést okoz, minek is örülne. Mivel lelkes, de mértékes gyűjtője mindenféle finom italnak, így azon kezdtünk el gondolkozni, hogyan is lehetne valamit házilag otthon előállítani. Így esett a választás a limoncellora, amihez csak citrom kell és tiszta szesz. Természetesen a patikusnak a szemébe nevettünk, amikor 1 dl-t kb. 900 forintnak megfelelő összegért akart eladni (itt Németországban szabadárasak a patikák és a legdrágább bevásárlóhelynek számít mondjuk Dolce & Gabbana után), ezért egyszerűen megvettünk 2 üveg vodkát, aminek nem is kell annyi higítás, hiszen eleve már csak 40%-os. Hogy miért még éppen zöld citrom? Nos, a recept, amit egy capri-i manufaktúra honlapján találtunk, azt mondja, ettől lesz szebb a színe és teltebb az íze is, mert a héj az üvegben érik meg. Szkeptikus voltam ugyan, de épp ezért két üveggel készítettünk. Egyet már érett sárga citromból, egyet pedig a még zöld, félig éretlenből. A különbség már az első percben meglátszott, ahogy az alkoholt a citromhéjra öntöttük: a még zöldes-sárgás citrom azonnal pompás színt eresztett, ehhez a sárga citromnak egy egész nap kellett utána. A végszót a kóstolás mondta ki: teltebb az íze a még kicsit éretlen citrom héjából készültnek - de be kell valljam, a másik is fergetegesen finom. Ha nem lett volna egymás mellett a kettő, hogy különbséget próbáljunk meg tenni, nem ment volna. Hát, így készült el a limoncellonk, azóta bizony gyakran kortyolgatjuk, mindannyiszor mosolyogva, hogy ez bizony a mi "pincénkből" származik. Sok szeretettel a Smith-eknek, akik nagy limoncello rajongók! Ehhez kapcsolódó recept hamarosan.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!