Az idei első fagyok megcsípték a kertben hagyott paprikát és paradicsomot. Le kellett szedni, menteni a menthetőt. Mivel aznapra semmi halaszthatatlan dolgom nem volt, nekiálltam egy újabb adag lecsónak. Így télire lesz bőven. A befőzés végére maradt két üvegem.Egy kisebb és egy nagyobb. A maradék lecsó a kis üvegbe sok lett volna, a nagyba pedig kevés. Mivel viszont az elmúlt napokban már kétszer is ettünk lecsót, nem szerettem volna megint ezt enni. De akkor mit csináljak a maradékkal? Este fél kilenckor, hogy honnan jött az ötlet nem tudom, de gyorsan előkaptam a hagymát, a kolbászt, és mivel mindig is imádtam a lecsó levét, nekiláttam a kolbászos lecsónak, kevés vízzel felöntöttem és ráfűszereztem. A lecsóban az a jó, hogy akár tököt, akár padlizsánt is bele lehet tenni, mert nagyon finom lesz tőle. Most csak padlizsánt használtam. Miután kész lett, a lányom szobájába bevittem egy tányérral, hogy kóstolja meg. Nem akarta kóstolni. Kértem, hogy csak egy kanállal egyen. Majd miután kóstolt, kivette a tányért a kezemből, és közölte, hogy a tányért majd kihozza. Kihozta, de üresen.