Valójában nem chililekvár, hanem chilis lekvár, hiszen azért ember legyen a talpán aki igazi, csakis chiliből készült lekvárt megenne, akármilyen kis mennyiségben is. (Na jó, Bud Spencer. Vagy Chuck Norris.) Előre bocsátom, hogy hőstettet hajtottam végre tegnap este. Ugyanis utálom a paprikát, még a szagától is rosszul vagyok. Ennek ellenére egy kedves olvasóm kívánságára nekiláttam a chililekvárnak. "Szia!!! Írj nekem valamit a chililekvárról.. érdekelne ... Most láttam David Roccot ,aki csinált ilyet, és sajttállal, valamint étcsokival fogyasztotta el egy sz@r szicíliai hegyecske tetejéről bámulva a nagy kékséget.. :) " - szólt az üzenet. Igen, látom magam előtt a jelenetet. Chiliből lekvárt? Az ehetetlen lesz önmagában, kell még mellé valami. A Szakácsok könyvében van paradicsomos chilis jam, de én valami másra gondoltam Kaliforniai paprika? (Még belegondolni is borzasztó, de lássunk neki.) A dzsemfix már korábban is bizonyított, és most sem hagyott cserben. Jelentem, meg is kóstoltam, és finom. Az eredeti David Rocco recept itt. (most, az előbb találtam rá)