Kevés az értő humánerőforrás, sokan a koronavírus-járvány következményeként egy időre végeztek a vendéglátással, és nem is tértek vissza a szakmájukhoz. Mások külföldön dolgoznak, és eszük ágában sincs hazatérni. Tényleg lepkehálóval kell fogdosni a jó szakembereket, és annak ellenére, hogy a lezárásokkal egy ideje már nem kell számolnunk (ezt most le is kopogjuk), még mindig bajban van a vendéglátás. Viszont azt gondoljuk, vendégként sem ildomos kiszolgált kiskirályként hátradőlnünk, hanem nagyon is van felelősségünk.
Dicséret azonnal és online is
Szuperül érzed magad egy étteremben. Minden klappol: jó a környezet, kedvesek a felszolgálók, és kiváló volt az étel is. Értelemszerűen ennek hangot is adsz, megdicséred a szolgáltatást, elismerésed fejezed ki. Megvan a párbeszéd a pályával, egy rezzenésből is értitek egymást.
De a jelen pillanatban ennek nemcsak a helyszínen, de a virtuális világban is jó, ha hangot adsz.
Ha nem vagy egy szószátyár, nyomsz öt csillagot az egyik felületen, ha szívesen mesélsz a tapasztaltakról, akkor néhány mondattal méltatod a helyet. Hidd el, segítesz a többi vendégnek, és nekik is. Bár furán hangozhat, de sokan a netes visszajelzésekből táplálkoznak.
Tőled elismerés, másnak útmutatás
És nemcsak táplálkoznak, de a többiek tájékozódnak is. Felhasználóként, vendégként is keresed a legjobb értékelést, a hívogató feedbacket. Adj neki hangot helyben és virtuálisan is. Mást is befolyásolhatsz a döntésében és a csapatot is a jóra, még jobbra ösztönzöd.
Ha fejlődés van, minden van
Légy türelmes és együttműködő. Annyira elég már a „vendég a király” attitűdből. Persze, hogy a meglátogatott helyen dolgozó személyzetnek minden idegszálával arra kell koncentrálnia, hogy neked a legjobb legyen, de ehhez te is kellesz. A jelenben kell létezned, kölcsönösen jó, ha érzitek egymást. Ha valami csorba esik az egészen, akkor viszont tényleg toleránsan és jófej módra érdemes kezelni a hibát.
Meglehet, hogy a lány, aki éppen kiszolgált, egyáltalán nem is a vendéglátásból jött. Diák, vagy akár másodállásban csinálja mindezt, nem biztos, hogy a felszolgálók gyöngye, mert még tanulja. Holnap és pláne majd két hét múlva jobb lesz. És jobbá szeretne válni, rajta van. Mindenki hibázhat, ha nem teszel, és nem dolgozol, akkor hiba sem lesz.
Éttermezni luxussá lett
Szóval, ha már „a vendég a király”: az, hogy megteheted, hogy ott vagy, eleve egy klassz dolog. Persze, nem kell hálálkodni az univerzumnak, a főnöködnek és magadnak, de lássuk be, manapság étterembe járni nem mindenkinek magától értetődő helyzet. Ha pedig már ott vagy, miért élnél vissza a helyzeteddel? Egymás mellé rendelt helyzetben lesz balansz. Ők nem a szolgáid, hanem valakik, akik komolyan gondolják, hogy neked akarják a legjobbat, azt, hogy adott esetben vissza is térj, ha legközelebb éttermezésen gondolkodsz. Hogy ajánld őket, hogy ők legyenek az elsők, akik eszedbe jutnak, mint opció.
Lassabb, akadozik, stresszesebb?
Az említett munkaerőhiány egyik hatása, hogy a pályán kevés a felszolgáló személyzet. Ahová 5 ember kéne, ott jó, ha van 3, ahol 10 ember kéne, ott 6-7 jut. Képzeljük csak el, van egy egyszerre 50 főt kiszolgálni tudó étterem, amihez jön még egy 50 fős terasz is. Igaz, a teraszos szezonban sokszor keresnek beugrókat is, de ez megint ingoványos talaj, hiszen sok közülük például a diák is.
Ha emberhiány van, minden lassabb és akadozósabb lesz. Ha szerencsés vagy, ez nem érződik meg. Ha akkora a stressz, akkor viszont igen: lassabb lesz a kiszolgálás, a fogások között is többet kell várni.
Ez most alapállapot, nem óriási hiba, az éttermek nagy százalékánál lelassult a szerviz, különösen a forgalmas idősávokban. A minap esett meg velünk például, hogy a helyen rendkívül komótos volt a kiszolgálás, és nagyon kedvesen el is mondták, hogy a csapat két kisebb része egy-egy fesztiválon dolgozik épp, sajnos lassabb lehet minden. Ha vállaljuk, akkor megpróbálják az ételek minőségével kompenzálni ezt, de azt is megértik, ha továbbállunk egy gyorsabb helyre. Szimpatikus volt, hogy elmesélték, és ahogy elmesélték. Maradtunk, és abszolút megérte.
Egy tányér étel beárazása
A legrosszabb, amit az ember tehet, hogy, ha annyira nem volt jó az étel, vagy középszerűre sikerült, csalódottságában elkezdi kifilézni az árat. Megmagyarázza, hogy elképesztő, hogy ezért a tésztaételért elkérnek 3500 forint körüli összeget, amikor lényegében liszt, víz, só és egy kis feltét. „Ez otthon meglenne 700 forintból” – tipikus mondatok. Csak a vendég abba nem gondol bele, hogy ez egy vállalkozás, egy rendszer, egy gépezet. A tányér ételben benne van a bérleti díj, a légkondicionálás, a tisztítószerek ára, a folyamatosan eltörő poharak pótlásának költsége, és még folytathatnánk tovább.
Ami tegnap még 2990 forint volt, az ma 3990 forint
Adott a kedvenc éttermed, ahol viszonylag gyakran megfordulsz. Pár hete még 2990 forint volt a favoritod, de ma pontosan ezer forinttal többet kérnek érte, új az étlap is, és látod, hogy mindennek feltolták az árát. Nem jókedvükből tették, egyszerűen nem tudnak mit csinálni. Ilyen alapanyagárak mellett lehetetlen tartani a megszokottat. Ahogy neked is megnövekedett a kosárértéked, úgy a vendéglátásban is, drasztikusan. Ezzel számoljunk, kalkuláljuk bele a látogatásba.
Tényleg nehéz időket élnek a vendéglátásban, és a recesszióval nem nagyon látjuk a végét ennek. Biztosak vagyunk benne, hogy még több remek és kevésbé remek hely fog bezárni az év végével – akik még addig kitartanak, az is nagy szó.
De ne feledjük, azzal, hogy hol eszünk, hol töltjük a szabadidőnket, szavazunk is egyben.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép: Magyar Nemzeti Digitális Archívum/MKVM
Még több cikk éttermekről, vendéglátásról:
