Elég csak azt végiggondolnunk, hogy ki termeli, ki szüreteli, ki dolgozza fel, ki adja el, és ki eszi meg azokat az élelmiszereket, amelyeket a boltok polcain látunk.
Élelmiszer, mint nemi kérdés
Az étel egy globális politikai, társadalmi és környezetvédelmi kérdés, amit nem kerül el a nemi viszonyok problémája sem. Például úgy, hogy a nőknek bizonyos társadalmakban kevés, vagy zéró hozzáférésük van a mezőgazdasági földterületekhez, ha pedig mégis sikerül szert tenniük rájuk, akkor korlátozzák őket: megtagadják tőlük a tulajdonjogot, és munkásként dolgoznak rajtuk, tevékenységükért pedig minimális elismerést és honoráriumot kapnak annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban törvények szabályozzák a nemi egyenlőséget és az egyenlő bérezést. Sok olyan család van, ahol csak a nők keresnek pénz, ennek ellenére mégsem ismerik el őket a férfiakkal egyenlőnek – ez pedig kihat arra is, hogy milyen étel kerül otthonukban az asztalra. Sajnos azokon a helyeken, ahol ezeket a jogokat nem védik és ellenőrzik rendesen, még mindig hatalmas szakadék tátong a nők és férfiak jogai között.
Valójában nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy a saját életünkben is példát találjunk a táplálkozás és a nemi elnyomás összefüggésére. A média állandó kontroll alatt próbálja tartani az emberek testét. Meghatározza hogyan nézzünk ki, mit és mennyit kell ennünk.
Nemi sztereotípiák
A torz kép szerint egy nő inkább az édességeket kedveli, de javasolt kevesebb szénhidrátot fogyasztania, a férfiakat pedig húsevőknek titulálják, akiknek állandóan enniük kell ahhoz, hogy megfeleljenek az eléjük támasztott nemi és fizikai elvárásoknak. Az élelmiszerek hirdetései is erre épülnek: tudatosan meg van tervezve, hogy egy adott terméket ki és milyen célcsoportnak reklámozzon.
Az étellel hatni tudunk másokra, ha pedig az, amit megeszünk valamilyen formában a női testhez köthető, akkor bármit eladhatunk. A túlszexualizált reklámok hatására percek alatt elkel az áru, de ennél messzebbre is elmehetünk: az utcákon sétálva könnyen botlunk olyan hirdetésekbe, ahol szexi nők alakjában ábrázolják az állatokat. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: a kereslet szüli a kínálatot. Mindannyian megérdemeljük, hogy friss és tápanyagdús ételeket fogyaszthassunk. A táplálkozás az egyik alapszükségletünk – éppen ezért kell komolyan vennünk a hozzá való viszonyunkat és a vele kapcsolatos döntéseinket.
Már az étkezés is politika?
Táplálkozás terén sok helyen még mindig erősen tartja magát az a szemlélet, hogy a bevásárlás és a főzés a nők feladata. A változni látszó szerepektől kezdve a tehetséges sztárséfeken keresztül a hobbiszinten főzőkig rengeteg férfi bizonyítja nemcsak konyhai tehetségét, de a sztereotípiák ellentétét is. Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke pedig nem csak az elnökválasztás során írt történelmet, hanem egy tabunak számító témában is megszólalt: megnyilvánulásával egyszer és mindenkorra pontot tett a kérdés végére, hogy lehet-e egy nő egyszerre politikus és háziasszony is. Kamala nem félt az étel iránti szeretetéről, és a főzésről, mint hobbijáról beszélni a vele készített interjúkban, ezzel is bizonyítva, hogy a politika nem csupán férfias, a főzés pedig nem csupán nőies foglalkozás.
Szerencsére az élelmiszeriparban történő hátrányos megkülönböztetés nemcsak a közbeszédben, hanem a politikai döntéshozás szintjén is napirendre került már. Az ENSZ élelmiszer-biztonsággal foglalkozó testülete 2017-ben megállapodást kötött arról, hogy a nők jogait, szerepük erősítését és a nemek közötti egyenlőség kérdését be kell építeni az élelmiszer-biztonság és a táplálkozás kérdésére irányuló munkájukba. Az ételek politizálódása egyébként nem újkeletű dolog: elég 135 évet visszamennünk a történelemben, hogy megjelenjen a szüfrazsett „választójogi” szakácskönyv, a The Woman’s Suffrage Cookbook, ami aktivizmussal ötvözte a recepteket és főzőtippeket. Mindennapi betevőnk azóta is erősen meghatározza életünket: mesél arról, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, az örömünk kulcsa lehet, de egyben egy eszköz is arra, hogy valakit sakkban tartsunk. A táplálkozás összehoz, kapcsolatokat teremt és kapcsolatoknak vet véget. Az egyes társadalmakban külön etikett szabályozza az evés közbeni és az ahhoz kapcsolódó helyes viselkedést. Az étel diplomáciai eszköz, hiszen nem mindegy, hogy mit, hogyan, mikor, ki és kinek szolgál fel.
Feminista foodbloggerek
Ételt gyűjtünk és adományozunk, mégis hajlamosak vagyunk hirtelen felindulásból ítélkezni azok felett, akiknek mindennapi döntései ellentétesek a miénkkel. A környezetvédelem és a tudatos étkezés nagyon fontos mind az egészségünk, mind a Föld jövőjének szempontjából, mielőtt azonban kést rántunk valakire, nem árt alaposan megvizsgálnunk, hogy milyen körülmények között él az illető, ugyanis társadalmi státuszunk alapvetően meghatározza, hogy milyen élelmiszert vásárolunk és fogyasztunk.
Az étkezés kétségtelenül feminista téma, kezdve attól, hogy a gyereknevelés után évszázadokon keresztül a konyhát titulálták a nők elsőszámú feladatkörének, egészen addig, hogy a hízás és a fogyás, a testi szépség és adottságok elvárásai a mai napig meghatározzák a nők önértékelését és mindennapjait.
Ezt a jelenséget hivatottak megváltoztatni azok a bloggerek, akik feminista szempontból közelítik meg a táplálkozást, és nemcsak receptekről írnak, hanem etikai szempontból mutatják be az ételszegénységet és ételpolitikát, és folyamatosan vizsgálják, hogyan befolyásolják a nemi sztereotípiák a táplálkozáshoz fűződő kapcsolatunkat.
A Sistah Vegan blog szerzője, Dr. Amie Harper azért tért át a veganizmusra, mert feketeként azt tapasztalta, hogy a legtöbb hasonló témájú könyv és portál faji szempontból közelítette meg ezt a kérdést, pedig a nem, a származás és a társadalmi osztály is hatással van arra, hogy mi kerül az asztalunkra. A szerzőnő sokszor tapasztalt agressziót fehér vegánoktól, 2013-ban egy interjúban pedig rávilágított arra, hogy az ételek képviselik annak az adott kultúrának az ideológiáját, amelyben élünk: mesélnek például a szexualitással, a nemi szerepekkel és a hatalommal kapcsolatos elvárásokról.
Addie Broyles, a The Feminist Kitchen bloggere azért kezdett el írni, mert úgy érezte, hogy fontos lenne, ha a feminizmus szemszögéből beszélnénk a táplálkozásról – például arról, hogyan ábrázolják a nőket a médiában, illetve hogy milyen szerepet játszanak a férfiak és nők az élelmiszeriparban az előállítástól kezdve a fogyasztásig.
A The Opinioness of the World című oldal kitalálója úgy érezte, hogy a feminizmus és a veganizmus szorosan összefügg, hiszen mindkettő a kizsákmányolás és az elnyomás ellen küzd. Megan Kearns szerint szoros kapcsolat van a nők és az állatok tárgyiasítása között, és kihat a mezőgazdaságban tapasztalt nemi alapú igazságtalanságokra is.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Feminizmus és gasztronómia témakörben ezeket is olvasd el:
