Mindent a sóról: rózsaszín, asztali, tengeri, fekete vagy jódozott

Miért érezzük az egyik típusú sót sósabbnak a másiknál? Mindenkinek jódozott sót kell használnia, vagy inkább a bionak kikiáltott, himalájai változatot válasszuk, mert az egészségesebb? Cikkünkből most megtudhatod, hányféle sót szoktunk a főzéshez használni, és melyiknek milyen tulajdonságai vannak.

A só életszükséglet, az egyetlen ásványi eredetű ízesítő anyag, amelyet nemcsak fűszerként, ízesítésre, hanem tartósításra is használunk. A történelem során mindig is hatalmas szerephez jutott, a gasztronómia egyik alapja. Annak ellenére, hogy kémiailag ugyanolyan formában van jelen a Földön, többféle változata is ismert és kedvelt.

Nincs különbség

Először is el kell oszlatnunk néhány tévhitet: minden só ugyanolyan, ugyanúgy nátrium-kloridot tartalmaz a jól bevált asztali konyhasó, a tengeri só és a nagyon menő, rózsaszín kristályokból álló, himalájainak nevezett változata is. Egyiknek sincsenek számottevően kedvezőbb tulajdonságai a másiknál.

Óvatosan a mennyiséggel

A só az emberi szervezet működéséhez elengedhetetlen ásványi anyag, a sóhiány izomgyengeséget, szédülést, görcsöket okozhat, átlagosan napi 5-10 gramm sóra van szükségünk, de ebben lehetnek különbségek kortól, nemtől és egészségi állapottól függően. Ennek a mennyiségnek általában sajnos a sokszorosát szoktunk elfogyasztani, főleg a rejtett sókat tartalmazó ételkészítmények miatt, ezért érdemes kerülni ezeknek a rendszeres fogyasztását, és nem elfelejteni, hogy egy csapott evőkanálnyi só körülbelül 15 grammnak felel meg!

Himalájai só

Az említett, egészségesebbnek kikiáltott himalájai só egészen pontosan kicsit arrébb, a Himalájától 300 km-re található bányából jön, és valóban több ásványi anyagot tartalmaz, mint a konyhasó, egészen pontosan 2 százalékkal, így aztán a fogyasztása ebből a szempontból valójában nem jár számottevő előnnyel a megszokott kősókkal vagy tengeri sóval szemben. Amiatt lehet jobb választás, mert sósabb íze van, mint a hagyományos változatoknak, így kevesebb is elég belőle, viszont nem szokták jódozni, amire majd kicsit később kitérünk, hogy miért fontos.

Na és a fekete változat?

A himalájai só fekete változatával egyre gyakrabban találkozhatunk a boltokban, és sok receptben is feltűnik, ez a valójában szintén nem a Himalájából, de Indiából származó sóféle, Kala namak néven is ismert, és fekete színét egy vulkáni kőzetnek köszönheti. Gyakran használják ízesítésre Indiában és Pakisztánban. Fontos megjegyezni, hogy ezzel tényleg nem lehet a hagyományos módon sózni, mert nagyon jellegzetes, kénes íze van, rendkívül emlékeztet a tojásra, nagy mennyiségben kellemetlen is lehet. Ám a vegán konyha egyre gyakrabban használja pont azokban az ételekben, amikben szeretnék a tojás ízét megidézni.

Fekete só, melynek jellegzetes tojásos íze van

Jobb a tengeri?

Hazánkban hagyományosan a bányászott kősó volt elterjedt, de jó ideje használjuk a tengeri sót is. Különbség megint nincs az összetételük tekintetében, fontosabb inkább az, hogy finomított vagy finomítatlan változatait használjuk mindkettőnek. A finomítatlan bányászott kősó és tengeri só a természetben megtalálható, változatlan formájukban tartalmaznak további ásványi anyagokat is, míg a finomított változatokban tisztán nátrium-klorid van, amihez csomósodást gátló anyagot is tesznek. 

A kősónak és a tengeri sónak is vannak különböző változatai abban a tekintetben, hogy mekkorák a sókristályok, az egészen porszerű, finom típusútól a nagy szemű, durvára őröltig terjed a skála, a sósságuk általában különbözik, így aztán sose sózzunk rutinból, mert lehet, feleannyi kell az egyikből, mint a másikból, kóstoljunk mindig két sószórás között.

És minek a jód?

Hazánkban a termőföld jódban viszonylag szegény, így az itt termő növények is alacsony jódtartalmúak, vagyis kevesebb jut belőle szervezetünkbe. Pedig fontos lenne: a WHO 2007-es felmérése alapján világszerte 2 milliárd ember fogyaszt az ajánlottnál kevesebb jódot, akiknek a harmadrésze iskoláskorú gyerek. Márpedig a jódhiány komoly hiánybetegségek forrása lehet.

A jód legjobb természetes forrásai a következők: tengeri halak, a tengeri só, a kagylók és a jódozott só.

Felnőttek számára a napi javasolt jódszükséglet 0,15 mg, aminél várandósság és szoptatás alatt érdemes egy kicsivel többet bevinnünk a szervezetünkbe.

A jódpótlás legegyszerűbb és legolcsóbb módja régen és ma is az étkezési só jódozása. Ezzel a módszerrel lehet legkönnyebben elérni a legtöbb embert, attól pedig nem kell tartanunk, hogy esetleg túl sok jódot viszünk be a szervezetünkbe a fogyasztásával, mert a túlsózással sem érhetjük el azt a mennyiséget, ami már káros lenne, ezzel szemben a túlzott sófogyasztás magas vérnyomáshoz vezethet.

Fontos megjegyezni, hogy a himalájai sót nem jódozzák, így ha ezt a változatot fogyasztja a család, akkor figyeljünk oda arra, hogy más formában gondoskodjunk a jódbevitelről, ha szükséges.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


További érdekes gasztrocikkeket itt találsz:

Legújabb receptek

3 napos mézeskalács-sajttorta

Egy igazi fűszeres karácsonyi finomság. A nevét azért kapta, mert a mézeskalácsok és a torta pihentetési ideje miatt 3 nap alatt készül el. Kóstoljátok meg! :)

Tejfölös-sajtos csirkecomb

A csirkecombot már előző este befűszerezhetjük, így az ízek jól átjárják a húst, másnap pedig csak a sütéssel kell majd foglalatoskodnunk. Én barna rizsből készült rizibizivel ...

Preckedli (diós linzer) cukorbetegeknek

Tálalás előtt szórjuk meg ízlés szerint poreritrittel, majd úgy kínáljuk. Száraz, hűvös helyen tárolva egy-két hétig is eláll, sőt minél tovább áll, annál finomabb, és omlósabb ...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...