Halászlé, pörkölt, slambuc: bombabiztos bográcstippek egy vérbeli profitól

Tudod, melyik az alföldi vagy a halfőző bogrács? Rendesen forralod azt a halászlevet? Ha bizonytalan vagy a bográcsozással kapcsolatban, vagy csak fejlesztenéd magad a műfajban, most mutatunk hozzá néhány hasznos tanácsot.

Bográcsozni szuper dolog, a benne készült lecsónak, pörköltnek, de még a paprikás krumplinak is ezerszer jobb íze van, mintha egyszerűen lábasban készítenénk, de eleve a bográcsozás hangulata sem utolsó. Nyílt lángon, a szabadban főzni nem nehéz, de érdemes tudni néhány trükköt, ami kezdőknek is segít - ebben Kerekes Sándor, a Gléda Vendéglő tulajdonos-séfje segít, akitől rengeteget lehet tanulni bármilyen magyar étel elkészítéséről legyen szó.

A különleges alakú halfőző bogrács / Fotó: Pixabay, ArmbrustAnna

Az alapok: kétféle bográcsot használunk, az egyik a felfelé szűkülő, úgynevezett halfőző fajta, amelyet hagyományosan halászlevekhez ajánlanak. Ergonómiája miatt forrás közben forog benne a lé, állandóan mozog és lobog, ami a halfőzéshez tökéletes kialakítás. A másik az alföldi, vagyis a felfelé szélesedő bogrács, a legtöbben ezt ismerjük és használjuk. Pörköltekhez, gulyáshoz, lecsóhoz a legjobb, de halászlevet is főzhetünk benne.

Ilyenkor a víz mennyiségére kell odafigyelni: a halfőző bográcsból lassabban párolog a víz, míg az alföldiből gyorsabban, és több gőz szabadul fel, ezt érdemes belekalkulálni a főzés megkezdése előtt. De lássuk, mire figyeljünk még:

Tűzrakás és hőmérséklet

A tűzrakást alapvetően apró fával indítjuk, erre mennek a nagyobb darabok, így szép parázs képződik az égés közben.

A legnagyobb forróság a tűz, vagyis a lángok felső nyalábainál van, ezért a nyílt tűztől legalább 20 centire kell ültetni a bográcsot.

Ha szabályozni szeretnénk a hőmérsékletet, akkor ne a bográcsot mozgassuk a láncon: ha lassan főznénk, egyszerűen kotorjuk szét a fát, ha pedig gyorsabban, tehát nagyobb hőre van szükség, akkor húzzuk össze a fát, és tápláljuk egyenletesen a tüzet.

De milyen fát használjunk? Kerekes szerint bármilyen kemény fa jó ízt ad, legyen az akác, tölgy, bükk, de a festett fákat kerüljük: a forrás közben a keményfa füstje a gőztől visszacsapódik a bográcsba (ezért is lesz olyan jó íze mindennek, ami bográcsban készül), ez adja az ételeknek a pluszt, de a festett, esetleg lakkozott fák égése során felszabaduló kémiai anyagok a füsttel együtt kerülnek az ételbe.

Kerekes Sándor, a Gléda Vendéglő tulajdonos-séfje / Fotó: Gléda Vendéglő Facebook-oldala

A halászléfőzés még a tüzelés szempontjából is különleges, mivel az igazi mesterek szerint a legjobb, ha jó száraz uszadékfát használunk hozzá.

„Az árterületen nyilvánvalóan uszadékfát használtak a halászok, hiszen ezt nem kellett kivágni, ráadásul átlagon felül jól ég: a vízben kiázott, majd a napon kiszáradt fa pattogva ropog, nagy a hőértéke, ami a zubogtatva forralt halászléhez tökéletes. Mondjuk, ha valaki a Mátrában akar halászlevet főzni, az nem nagyon fog uszadékfát találni, de szerencsére nem is feltétele a jó halászlének” - mesélte Kerekes.

Ha már halászlé…

A bográcsban készített halászlénél fontos, hogy folyamatosan nagy lángon forraljuk a lében a halat, így a halhús nem esik szét főzés közben. Kerekes a szűrt (bajai) fajtát szereti, amihez 40-60 perc lobogtatás után átengedi a levet egy nagyobb lyukú szűrőn.

A halat finoman megnyomkodja (de nem préseli), ami így átmegy a lébe, még tovább ízesíti azt. Aztán a lé mehet vissza a bográcsba, ekkor lehet belefőzni belsőségeket, friss halszeleteket, majd az egészet házi gyufatésztával a legjobb enni.

A passzírozott (szegedi) halászlevet sok órán keresztül a csontokkal együtt szinte péppé főzik, amit ezután szűrnek. Mindkét fajtánál a legjobb, ha azonnal, frissen fogyasztjuk. Kerekes szerint bár a bajai is minden nappal veszít a frissességéből, nem fárad le olyan gyorsan, mint a passzírozott fajta.

Pörkölt, paprika, slambuc

Kerekes Sándor kisujjból olyan egyszerű, de iszonyú hasznos tippeket mondott, amiket egész biztos, hogy a következő tűzön főzésnél kipróbálok.

„Én minden bográcsételnél később rakom a paprikát, két dolog miatt: ahogy forrás közben vizet veszít az étel, a bogrács oldalára kenődik és ég a paprika, emiatt lesz az a fekete csík körben az étel fölött. A másik, hogy akármit főzök, az utolsó 40 percben szórom az ételhez a paprikát.

Ehhez lehúzom a bográcsot a tűzről, hagyom állni, amitől a zsír kiül a felszínen. Erre szórom a paprikát, mivel az zsírban oldódik (mint ahogy a csípősséget okozó kapszaicin is), ezért sokkal kevesebb kell belőle.

„Mikor visszateszem a tűzre, az egész selymesre emulgeálódik, mivel így egyenletesebben oszlik el benne a fűszer” - mesélte Kerekes séf.

Aztán bármilyen ételnél, ami 1 óránál rövidebb ideig fő, érdemes a hagymát külön feltenni párolni vagy zsírjára sütni. A hagyma 40-60 perc alatt puhul meg tökéletesen, ami egy paprikás krumplinál vagy slambucnál kiérződik, hiszen a burgonya és a tészta is sokkal rövidebb idő alatt készül el, tehát megéri egy kicsivel több időt fordítani a főzésre.

Amint elkészült a hagyma, mehet hozzá minden más alapanyag, de egy marhapörköltnél vagy más, több órán keresztül főzött ételnél ezen nem kell aggódnunk, épp elég ideje lesz a hagymának is megpuhulni ennyi idő alatt.

És ha valamilyen csontos pörköltet, paprikást főzöl? Nem csak kóstolással tudod ellenőrizni, hol tart a dolog: tedd a bogrács gőze fölé a nyitott tenyered, majd vedd le és szorítsd ökölbe. Ha tapad, finoman ragad, akkor biztos lehetsz benne, hogy elkezdett kioldódni a kollagén, tehát a hús selymesen puhára főtt az ételben.

A slambucnak különleges technikája van, ezt elég sokáig kell gyakorolni, hogy tökéletes legyen. Az eredetiben szalonna, tészta és krumpli van, amihez a krumplit egyszerre főzik a tésztával (sózd, borsozd). Kerekes szerint a mesterek baromira tudják, mennyi víz kell hozzá, ami kulcsfontosságú, de nagyjából kétszeres mennyiség kell az alaphoz képest.

A bográcsos ételek ízéhez nem hasonlítható semmi

Az egészet addig kevergetik egy speciális kanállal, amíg besűrűsödik, ekkor nagyon zsírosnak is tűnik, de ezt nem esszük meg mind. Ahogyan kiválik a zsír, egy réteget képez a bogrács és az étel közé, ekkor körkörösen elkezdik mozgatni a bográcsot. Ezzel a mozgatással a tészta pirul az edény alján, majd maguk felé rázzák - így a pirult réteg a felszínre kerül, amit levesznek és azonnal tálalnak. Így folytatják a sütést, amíg a slambuc el nem fogy a bográcsból.

És a legnagyobb hiba, amit elkövethesz?

Sokan esnek abba a hibába, hogy ha leég a bogrács alja, akkor gyors kapargatással próbálják megoldani a dolgot, ami így eloszlik az ételben. Ne tegyük! Gyorsan ürítsük át egy másik edénybe az ételt, tisztítsuk meg a bográcsot, és így tegyük vissza a fűz fölé. A felkapart, égett réteg íze egy egész bográcsnyi ételt el tud rontani, mert ezt azt már nem lehet tompítani semmivel - inkább legyen egy kis plusz munka, mint hogy az egész élvezhetetlen legyen!

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Nyár van, főzzünk a szabadban:

Címlapról ajánljuk